Van itt valaki aki hosszabb időre ki volt téve szadizásnak/zsarnokoskodásnak ("bullying)? Esetleg családon belül?

Erre nincs ember, aki másképp reagálna, ugyanígy kezeltem én is. Annyival volt nehezebb dolgom, hogy itt én vagyok az örökös, és a rokonságból a maradék ember, (akivel még nem vesztek össze az aberrált szüleim) sem értett meg, mert ők is irigyelték. Nekem nem csak a hangulatom, de a vérnyomásom is ingadozott, viszont soha, semmilyen körülmények között nem akartam végezni magammal. Én is ilyen magambafojtós-nagyonritkánsírós vagyok, de az öngyilkosság... az valamiért nekem soha nem fordult meg a fejemben.

Hogy legyen hepiend: fogtam, és kidobtam mindenkit az örökölt lakásomból, eladtam, vettem helyette egy másikat, és sokkal boldogabb, és felszabadultabb vagyok. Senkivel nem tartom a kapcsolatot a családból, és nem is hiányoznak.

Ha szeretnél dumálni erről, írhatsz privit, de mivel én másfél éve már nem vagyok ennek kitéve, nem biztos, hogy meg foglak tudni érteni mindenben, mert ennyi idő elég volt, hogy túllépjek. A személyiségemen sajnos örökre otthagyták a nyomukat, de már túltettem magam a lényeges részén.

20/F

Én csak azon csodálkozom hogy erre cseszik a társadalom. Pedig ez akár károsabb mint egy nemi erőszak.

Mert az ugyebár egyszer megtörtént és utána fel lehet dolgozni. De ez lassan leépíti az embert idegileg és pszichésen is.

Kérdés:

Mit tettél ellene eddig?

Azért nem cserélnék egy nemi erőszakot átélt emberrel, de abban igazad van, hogy mivel a család- és gyermekvédelem figyelmét lekötik a romák, több (tíz?)ezer gyereket bántalmaznak így, "csak" lelkileg.

És pontosan ők is így vannak vele, hogy az Orsós Armandó ordibálni fog, hogy nem kapja meg az ingyen támogatást, addig a lelkileg évek óta bántalmazott gyerek csendben kivárja a sorát. És nem azért, mert bántalmazott, hanem mert intelligensebb.

(#2 voltam)

Ha apád nem válik el és 19 éves vagy akkor költözés.

Egyetemi évek megoldást hozhatnak, vagy az önállósodás.