Attól, hogy megkapjuk a kinőtt gyerekruhákat, már csúszni-mászni kell előttük? (közeli rokonok)

Egy valamit nem értek. Ha ti is jól álltok anyagilag akkor minek fogadjátok el a ruhákat. Lehet ám nemet mondani, vagy annyit, hogy

-köszike, drága, de nincs rá szükségünk.

Ha meg elfogadod, akkor csússzál-másszál..

Kit érdekel a közös rokon?

Ha ők várnák el, akkor szép pakkban vissza kéne adni a ruhákat, én szóba sem állnék velük többet, az időmet olyanokkal akarom tölteni, akikkel szeretjük és tiszteljük egymást.

A kérdésedre a válasz: ha ajándékba kapsz valamit, akkor nem csúszni-mászni kell az előtt, aki az ajándokot adta, csak símán megköszönni és pont.

Ez az alapfelállás.

Az a helyzet azonban, amibe ez a "közös rokon" (anyád, de tuti, hogy inkább anyósod) BELEKÉNYSZERÍT, az egy ocsmány pszichológiai játszma, aminek az a lányege, hogy téged megalázzon egy másik emberen keresztül (ezzel azt is sz_r helyztebe hozva), ÉS ő maga (a közös rokon) legyen ebből a győztes, hiszen ő diktál mindkettőtöknek!

Azaz: még mindig ő a felnőtt, és ti vagytok a gyerekek - HIÁBA vagytok magatok is szülők.

Ebből úgy kell kilépni, hogy határozottan el kell utsítani az ilyen ajándékot, és a közös rokonnak egyesével (te is, és a harnmadik fél is külön-külön) meg kell mondani, hogy törődjön a maga dolgával. Pont.

Utána pedig te is és a ruhát ajándékozó és üljetek össze és beszéljétek meg a helyzetet - a közös rokont ezúttal KIHAGYVA!

Ennyi.