Hány éves korban ideális elköltözni otthonról? Nálatok hogy volt?

Szerintem inkább lakj otthon egyetem után 1-2 évig, tegyél félre amennyit csak tudsz és legyen biztos munkahelyed(Vagy legalább releváns tapasztalatod), mielőtt elköltözöl. Most tegyük fel 2 év alatt elmenne albérletre 2 millió forint összesen..Nem jobb helye lenne annak egy takarékszámlán? Még ha adsz is haza majd a szüleidnek pénzt(ha már dolgozol), akkor is csak tudsz majd félretenni, könnyebben, mint egy albérletben,ahol pályakezdőként minden forintnak meglenne a helye.

Ha jó a viszony velük,nem zavarod őket, nem 30 m2-ben éltek hatan, akkor szerintem ez az 1-2 év maradás még egyetem után teljesen oké.

De őket is kérdezd meg.

Szerintem akkor ideális elköltözni,amikor már van komoly kapcsolata az embernek és tud kivel összeköltözni. De akár akkor is,ha másik városban talál az ember munkát, vagy éppen külföldre megy ki.

22 évesen költöztem a páromhoz. Biztos állásom volt.

Ha nem így alakul, nem éreztem volna cikinek az otthon lakást hiszen felnőtt, önálló ember lettem.

Nyilván a szülőktől is függ a helyzet, nekem azt mondta mindig az anyám, hogy amíg tanulok vagy dolgozom, bármeddig maradhatok, pénzt sem kér (így gyűjteni is tudtam), viszont otthon nem ülhetek, valamelyiket csinálnom kell. Evvel nem is volt probléma.

Szerintem ne tartsd kellemetlennek, mert ha nektek jó így, akkor más igazán ne kössön bele.

Akkor, amikor meg tudsz állni a saját lábadon.

Én 18 éves koromban Elkezdtem dolgozni, mentem albérletbe.

De Szüleim nem éltek, támogatni senki nem tudott.

Természetesen más volt ez majd 20 évvel ezelőtt mint most.

30-as éveimben járok, panaszra nincs okom semmilyen téren, sem Párkapcsolat, sem család, sem az anyagiak.

De ha most lennék 20 éves, tuti nehéz helyzetben lennék segítség nélkül.Nem mondom, akkoriban sem volt könnyű, de nem látom olyan nehéznek a helyzetet, mint ami most van sajnos.

Amikor erre lehetőség adódik. Nekem ez 31 évesen jött el. Amikor stabilnak látszott a munkaügyi helyzetem, és a megtakarítási céllal nyitott Fundamenta lakáskasszám a végét járta, elkezdtem lakásokat nézegetni a rendelkezésemre álló pénz árkategóriájában, számomra elfogadható környéken, találtam egyet, alkudtunk belőle, valamennyi hitelt fel kellett venni, de az fizethető, és nem is tart sokáig, pár hónapot várni kellett, hogy kiköltözzön belőle az előző tulaj (idős házaspár, a férj már betegség végső stádiumában haldoklott), utána még alaposan hozzányúltunk apám segítségével, hogy beköltözhető állapotba újítsuk fel (eléggé elhanyagolták, de szerkezetileg semmi probléma nem volt, csak mégis egy beteg élt benne, aki gondozásra szorult, szóval lecseréltük a burkolatokat, volt tisztasági festés, a bejárati ajtót biztonságosabbra cseréltük, közben kiderültek más hibák is, amikre nem figyeltek), elment pár hónap a lakhatóvá tételre, de eljött a beköltözés napja is.

Ha jó a kapcsolatod a szüleiddel és nem kényszerülsz más településre vagy más országba költözni, érdemes gyűjteni és nem elszórni albérletre (elég magas díjakat kérnek, és most az ingatlanárak sem indultak még esésnek - azért meg fog indulni, mert irreális áron úgysem tudják eladni). A lakáskasszát ajánlom, lakáscélra ott van rá az állami támogatás is a kamaton felül, és olyan hozamokat most semmilyen befektetéssel nem garantálnak, ha van lakáscélod, ezt nem érdemes kihagyni, én magam vágtam bele egyedül, öcsémnek már a szüleim nyitottak egyet, miután látták, hogy nekem mennyire bejött, és most már nem csak a Fundamenta van, mert más pénzintézetek is beléptek erre a piacra.

Ne gondolkozz olyanokon, hogy ideális, meg ciki és társai. Érezni fogod mikor itt az ideje, hogy külön költözz. Vagy mert a pároddal akarsz összeköltözni, vagy mert vágysz rá, hogy saját háztartást vezess, saját kuckóra, ami csak a tiéd, saját, különálló életre.

Én 28 évesen költöztem össze a ma már férjemmel. Nem akartam édesanyámat magára hagyni se anyagi, sem lelki szempontból. Ez volt a praktikai oka az otthon élésnek. Emellett meg, igazából eszembe sem jutott, hogy külön költözzek magam. Megvoltunk, így is éltem a magam életét...

Amíg jó a viszonyotok, nem zavarod őket, nincs komoly párkapcsolatod és elegendő megtakarításod egy saját lakásra, teljesen önálló életre, addig nem ciki. Persze az is fontos, hogy azon vagy, hogy minél előbb saját életet élhess tőlük függetlenül. Szerintem inkább dicsérendő a hozzáállásod. Remélem tanulnak belőle mások itt az oldalon.

Nekem annyira nem volt jó a kapcsolatom a szüleimmel, így hamar elkerültem otthonról. Egyetemet Pesten végeztem, ők meg Szabolcs megyében élnek. Egyetem mellett dolgoztam, igaz nem kellett sokat, mert volt ösztöndíjam is. Ekkor még 1-2 hetente hazamentem, de szép lassan egyre ritkábban (elkezdtem főzni magamra meg ilyenek). Egyetem után összeköltöztünk a férjemmel és már nem járok/unk hozzájuk.