Hogy tehetném túl magam lelkileg egy ilyen eseten?

Lassan negyed éve, hogy szétváltunk párommal... amikor összejöttünk, akkor volt 2 hónapos a kislánya... szinte mindennap mellette voltam, a kicsi mellett is.

Bő másfél év után kezdődtek a problémák... a kislány apja fenyegetőzni kezdett, bírósági perrel szintúgy...

Egy kis idő után kezdett betelni a pohár, kezdett elpukkani az agyam (hirtelen haragú, de nem agresszív természetű vagyok), hogy senki semmit nem tesz ez ellen.. s próbáltam normális körülmények között megbeszélni a sráccal... ami nem jött össze, hanem balhé lett belőle... fogalmazzunk úgy, hogy a kellőtől jobban megadtam azt, ami jár neki.

Ebből egy jó ideig vita volt... lényeg, hogy különváltunk. Ő erre, én arra... rengeteg most a távolság köztünk... azóta nem láttam őket, kb semmit sem tudok róluk... rokonai/baráti szintén teszik a hülyét, semmi érdemleges információval nem szolgáltak. Kezdem azt hinni, hogy sose fogom őket többet látni...

Azóta minden reggel, minden este ha egyedül vagyok itthon rám tör a szorongás, félelem... gyógyszert szedek már rá.

Próbálom lefoglalni magam, de egyre mélyebbre és mélyebbre húznak az emlékek, lassan mintha beleőrülnék az egészbe...

Munkahely az egyetlen, ahol fellélegezek egy kis időre, de az sem tart sokáig...

Hogyan lépjek túl? Hogyan tudnám feldolgozni?