Hogyan viselkedtek, mit csináltok, ha olyan rokont kell vendégül látni, vagy hozzá menni vendégségbe, akit alig bírtok elviselni?

Sajnos van egy rokonunk, aki akkor is beállít ha nem hívjuk. Azt hiszi magáról, hogy ő a középpont. Múltkor vacsora kellős közepén lépett be, kinézte a kaját a szánkból. És elkezdett oktatni minket, hogy miért ezt esszük...na ekkor párom férjem jól leszidta őt, el is zavarta.

Nem tudunk társulni olyanokkal, akik állandóan csak ironizálnak,vagy nem képesek a tiszteletre.

Igazából a saját rokonaim ilyen típusúak (sajnos)...

Nagyszüleimnél szokott összegyűlni a család, akiknek rengeteg dolgot köszönhetek. Csak miattuk megyek el, mert nagyim kétségbeesetten össze akarja tartani a családot.

Mindig elterelem a figyelmüket. Tényleg, a bátyám kivételével egy teljesen más témával el lehet vinni a szót. Pl szüleim ordítanak, hogy milyen hálátlan vagyok, felneveltek stb, dögöljek meg. Ekkor belevágok a szavukba, hogy az öcsém milyen szépen fejlődik, hallottam, hogy a beszéde is tisztul. Hányadikos is most? Valóban? Hogy megy neki? Sportol? Megyek, megérdeklődöm tőle személyesen is. - és lelépek.

Nálunk az a lényeg, hogy érezhessék, hogy ők az okosabbak, ők tudnak mindent jobban, én tudatlan vagyok.

Mindegy milyen kis apróság (és hogy valójában tudod-e) pl mi az a virág az ablakban. Az a lényeg, hogy minimum 6 mondatot kell egybefűzni megállás nélkül sok-sok kérdéssel teletűzdelve, majd elmenni a közeléből (vagy új témát keresni) ha megválaszolta őket, mert képesek újrakezdeni.

Nálam ez vált be... és mosoly, mosoly, mosoly.

Az volt, hogy a nagymamájánál vacsiztunk. Ő egy nagyon szegény nénike, amije van, abból főz. És mindketten vegetáriánusok vagyunk. Na ekkor beállított a rokon, aki azon akadt ki, hogy miért eszünk ilyen fogyókúrásan, mennyire szörnyü, hogy nincs hús az asztalon. Mondja ezt egy 120 kilós asszony. És még dicsekedett is vele, hogy ő fogyózik. Erre férjem megmondta, hogy évekig is fogyózhat egy ilyen bálna, ha csak zsírt meg pacalt eszik. Meg egyébként sem kíváncsi senki a véleményére, mert egy utálatos dög. ( egy gazdag nő, aki ettől a nagymamától lopja a vizet, enyhén szólva sem tartja megfelelő körülmények között az állatokat).

Én mondtam, hogy én is legszívesebben egy láncra kötném, és nem adnék neki soha vizet. Mert mindig üres volt a kutya vizesedénye. Napi egy fél kilo kenyeret kap.

És utána csak a szája rítt, hogy ő csak jót akar...elment. De másnap reggelinél már megint itt volt. Tehát mindegy mit mond neki az ember, egy ilyen fogyatékost nem lehet elzavarni.

Soha sincs olyan opció, hogy muszáj.

Egyébként meg a helyzettől függne a viselkedésem. Megpróbálnék normális, vendégszerető lenni. De nyilván nem hagynék minden beszólást megválaszolatlanul. Ha annyira elviselhetetlen, akkor biztosan tudnék én is úgy viselkedni, hogy többet ne akarjon hozzánk jönni :D