Mások is vannak úgy, hogy egyetlen családtagjukkal sincsenek kapcsolatban szinte?

Én tudom, hogy a Facebook világában, amikor bármikor írhatunk egy hellot egymásnak ez ciki, de anyuékon kívül senkivel se vagyok kapcsolatban. Senkire sem hasonlítok, semmilyen téma nem lenne, és tudom, hogy önző vagyok, de a sablon Hogy vagy? Mizu? Van-e pasid? kérdéseket sem másoknak nem szeretem feltenni, sem én nem szeretek ezekre válaszolni, borzalmasan semmilyen, érdektelen az egész. Meg alapvetően magányos farkas típus vagyok, azontúl, hogy lelki támaszt nyújtok bárkinek, aki vágyik rá, meg jól elvagyok a barátnőimmel, nagyon unalmas embernek tartom magam, meg elvont vagyok, könyvekről, filmekről sosem tudtam beszélgetni. Egyszerűen nekem nem téma általában egyik ilyen élmény sem, magamban megélem és ennyi. Különben is animés vagyok, ami meg gyakorlatilag egy szubkultúra.

Párkapcsolatom sem volt soha, mert tényleg azt érzem, hogy nálam milliószor normálisabb lányok vannak. A rokonokkal is így vagyok, legyenek jóban azokkal, akik jobban hasonlítanak rájuk. Momentán én vagyok az egyetlen, aki egyetemre jár pl. Mindenki más olyan szakmát választott, ami egyben a hobbija is, én sosem voltam elég tehetséges rajzból, hogy kezdjek vele valamit, de nem is bánom egyáltalán.

A legjobban az fáj, h még a nagymamám sem keresne soha, elvárja, h mi hívjuk, kicsit már zizi szegény, anya viszont nem adja oda a számát. :( Pedig régen rengeteget voltunk együtt...