Csak egykéket kérdezem,akinek nincs testvére?

16 voltam, mikor megszületett a testvérem, ezért egykének tartom magam. Soha nem akartam testvért, sőt, mikor elmentek tőlem a barátaim gyerekkoromban, még örültem is, hogy elmennek és egyedül lehetek. :D Azok a barátaim, akiknek volt tesójuk, folyton bántották egymást, és ne csak gyerekes csínokra gondoljatok, ügyelet is volt a sztorik közt, meg elég kemény lelki bántalmazás.

Szóval, igen, hálát adtam az égnek, hogy háborítatlan gyerekkorom van, 16 évesen meg marhára nem hiányzott egy testvér, de az anyám meg apám döntése volt, én csak elszenvedtem, aztán amint tudtam, elköltöztem.

Mindig magamnak való voltam, sose akartam testvért.

Anyagilag nyilván így volt könnyebb, felnőttként sem érzem hátrányát. Anyámmal kapcsolatban érzek felelősséget, neki kell segítenem, de nem gondolom hogy ez másképp lenne ha többen volnánk.

Kb. 5 éves koromban volt egy időszakom, hogy kérdezgettem, hogy nekem miért nincs? Mondták, hogy nem akarnak. Állítólag megkérdeztem, hogy akkor engem minek akartak.

Később már nem igazán hiányzott.