Milyen érzés elájulni? Félelmetes? Vagy nem érez ilyesmit az ember?

Én mindig érzem előre pár másodperccel, hogy el fogok ájulni (valamiért elég gyakran előfordul, de az orvosok sem találják, miért). Nekem olyan érzés, mintha kicsit húzna lefele a föld, és elgyengül az egész testem, vagy legalábbis ahhoz hasonlít legjobban az érzés.

Aztán teljes sötétség, amíg magamhoz nem térek, olyankor mintha megszűnne az idő, se gondolatok, se képek, se semmi. Nem érzi az ember, ahogy beüti a fejét, vagy felsérti a térdeit, csak utólag. :)

Se kép, se hang, sem idő múlása. Ilyen lehet a halál is, ahogy szoktam magyarázni az ezotérikus túlvilághívő nem okos figuráknak.

Ifjú koromban kerékpárral egyszer úgy fejreálltam, hogy koppantam az aszfalton.

Nem teljesen az én hibám, egyfajta KRESZ gyakorlópályát kell elképzelni, ahol gyorsulva köröztünk a körforgalomban. Hátsó kerekem alá került egy kő, aminek nem kellett volna ott lenni.

Elszálltam, mint a győzelmi zászló, ahogy volt szokás mondani akkoriban.

De ezt én úgy érzékeltem, hogy abban a pillanatban pattantam is fel.

Persze, csak akik körülöttem álltak, láttak elterülve, ki tudja meddig.

Az a rész nekem nem is volt.

Most annyival rövidebb az életen (ennyi bajom legyen).

Fiatalabb koromban ájultam egyszer el. Annyit vettem észre, hogy sötétül el minden míg teljes sötétség nem volt és a hangok is halkulnak el. Anyám észrevette és neki a hangját hallottam tompán, hogy a nevem kiabálta többször is. Elmondása szerint pofozgatott is, de abból nem éreztem semmit. Mikor eszmélethez tértem akkor az olyan volt, mint mikor álomból felebredsz nyugodtan. Így visszagondolva rá hátborzongató emlék, de maga az esemény nem volt ijesztő

25f

Én többször is elájultam már. Lelassulnak, elhalkulnak a dolgok, fokozatosan kapcsol ki az agyad (gondolom attól, hogy nem kap elég vért). A szemeddel fekete-fehér képet látsz, a végén már villódzik is.

Én már megtanultam, hogy amikor ilyen helyzetbe kerülök, azonnal vízszintesbe kell kerülnöm. Úgy elkerülhető az ájulás.

Egyszer ájultam el, többször voltam a határán. A legtöbbször akkor volt ez, amikor megjött és/vagy leesett a vércukrom. Elkezdett nagyon melegem lenni, verejtékeztem, tudtam, hogy baj lesz. Elkezdték belassulni a dolgok, fekete pöttyök a látótérben, szédülés. Amikor esek el az kb. ilyen lassított felvétel egy némafilmben, én ilyennek éltem meg. Lenyúztam a kezem, koppan a fejem. Gyorsan fel is pattantam (nem kellett volna ilyen hirtelen), senki nem látott. Para érzés volt nagyon. Utána még hánytam is.

Mai napig félelmem, hogy mégegyszer bekövetkezik. Bár ezután az eset után már sokkal tudatosabban figyeltem az előjelekre, a kiváltó okra és a megelőzésre, így tudtam mit kell csinálni, amikor megint meg akart történni.