Amikor nagyon ki vagyunk borulva és egyre jobban magunkba roskadunk tényleg érdemes aludni rá egyet?

Utána másnap már más színben látjuk az egészet?

Úgy érzem az életem egy fabatkát sem ér.

Testvérem nincsen.

Párkapcsolatom nincsen.

Gyereket nem akarok.

Jelenleg munkám sincsen.

Szüleim, barátaim vannak, de velük is sokszor konfrontálódunk.

Az utóbbi 3-4 évben több olyan embert veszítettem el, aki fontos volt számomra.

Barátságok szüntek meg.

3 nagyszülőm halt meg és a keresztanyám is.

Úgy érzem, hogy egy selejt, semmi vagyok, akit senki nem sajnálna ha eltűnne az életéből...

Nem akarok semmi hülyeséget csinálni, de igazából a jelenlegi állapotomban nem sok értelmét látom bárminek is...