Rossz kedvem van, heti többször is sírok. Én nem ilyen vagyok. Mit tegyek?

Életvidám, mosolygós, barátkozós lány vagyok. De mostanában valahogy nem jönnek össze jól a dolgok...

A szüleim, főleg apám kb. kétnaponta csesztetnek. Nem voltam sosem jó tanuló, és most tört rájuk, hogy ők ezen változtatni akarnak, mert nekem egyetemre KELL járnom. Én is szeretnék persze, de nem tudom, hogy van-e képességem hozzá, és nem megy egyik napról a másikra, hogy egy rossz tanuló csupa ötös legyen és órákig tanuljon naponta. De elkezdtem, hogy jó legyen az érettségim.

Kétnaponta mondják, hogy tanuljak, apám beszól a szorgalmamra, azt hiszi, vicces. Legalább egy órás rosszkedvet okoz egy utasítás. A múltkor írtam matekdogát, de nagyon nehéz volt, pedig készültem rá. Konkrétan írás közben jött rám a sírás, könnyezett a szemem, azon voltam, hogy megállítsam, mert féltem, hogy megint egyes lesz, és akkor nem múlik el a nyomás. Nem engednek el a legjobb barátnőmmel nyaralni, ha nem vesznek fel sehova.

Nincs pasim egy éve. Velem szakítottak. Túl vagyok a srácon, és most már nagyon szeretnék valakit. Az összes közelebbi barátomnak/barátnőmnek van, velem pedig senki nem akar összejönni, vagy ha igen, akkor nekem nem tetszik. Mostanában gyakran reménytelenül belezúgok valakibe, akivel úgy tűnik, esélyes a dolog, aztán pofára ejtenek. Már tényleg szomorúvá tesz a tény, hogy egyedül vagyok. Már a szingliség előnyei sem számítanak nekem előnynek. Bármit csinálok, nem jön srác. Ha számítok rá, akkor sem, ha nem számítok rá, akkor sem. Pedig már csak csinosan járok iskolába meg bulizni.

Volt egy kis baráti problémám is, de az úgy tűnik, megoldódott.

Szóval, nem tudom, mivel lehetne jobb kedvem. Sportot lehet ajánlani, de... Régen futottam, de most nem tudom, hogy lenne-e energiám hozzá, felszedtem pár kilót.

Szórakozni nem nagyon tudok a barátaimmal, mert ha elmegyek kéthetente 1nél többször itthonról, megy a tanulásos szöveg...