Csak szerintem van az hogy minnél idősebbek vagyunk, annál rosszabb?
Még kicsiként, 8-13 évesen semmi problémám nem volt, élveztem a felelősség nélküli életet, tudtam örülni minden jónak, nem fájt semmim, kipihent voltam.
Utóbbi időben 15 évesen meg már nem olyan jó, nem tudom kipihenni magam, kómásan ébredek, úgy hogy a fejem fáj, vagyis ilyen fura érzés van benne, a nyakam-vállam bemerevedik, fáj, rossz érzés nagyon, régen soha nem fájt a fejem, most már előjön, a kedvem se tud már olyan jó lenni, önfeledt, kevesebb az öröm az életben, az alvás sem olyan kényelmes. Sportolok, de inkább kárt okoz, mert nem tudok hízni, nincs kalória plusszom, mert ledolgozom, enni meg nincs idő annyit, meg lehetőség, ezért vékony vagyok. Sport nélkül jobb lenne lehet, nem lennék vézna, és erősebb lennék. Le vagyok terhelve, a suli miatt, aztán edzés, nem tudok eleget enni-inni, a szünet elszalad. A tanárokból egyre jobban elegem van. Nincs az hogy lenyugodhatok, mindig van valami feladat, soha nem lélegezhetek fel, és pihenhetek meg, hogy egy ideig nincs semmi dolgom, mindig valami jön (Tz, doga, edzés, verseny, felvételi, meg ilyen hülye alkalmak) Legszívesebben összetörném aki ezt a feladatokkal teli életet kitalálta, hogy nem lehet élvezni! A testem is, pont hogy erősödnie kéne, de régen kicsiként jobb volt, nem fájt semmi, kiphent voltam, mostmeg vagy a nyakam merev, bevan állva, vagy a fejem, szinte már csoda ha jól vagyok, minden rendben, de ez mindenkivel így van, aki kortárs. Egyre rosszabb ahogy nagyobbak leszünk, az élet rossz oldala megmutatkozik minden téren, a jó meg inkább eltűnik! Akkor dühöt érzek, ha lenne ennek egy felelőse, ízekre szedném!
válasza: válasza: válasza: válasza:Az önfeledtséget van, aki elveszti... Van, aki nem.
Testileg nekem jobb, mint tiniként, akkor heti 5-ször fájt a fejem, most havi egyszer (39 vagyok). Akkor nem edzettem, most igen, bár valami mozgás (sok séta) mindig volt.
A szabadságom szintje hullámzó, de azért most sokkal több döntési lehetőségem van az életemben, jobban a magam ura vagyok... Meg tudom valósítani a reális terveimet, ha odateszem magam.
Nem tervezem, hogy 120 éves koromig nagy letörés legyen, bár tisztában vagyok vele, hogy 100 évesen nem lesz akkora izomtömegem, mint 50 évesen. Akkora talán még lehet, mint 20 évesen, mert akkor elég minimális volt. A családi gének szerencsére jók, de azért az életmód (sokkal jobb a mostani, mint ifjan, ami lelkileg és testileg is sokat jelent), a lelki tényezők és sok más is hozzájárul, hogy az ember sokáig egészséges legyen.
válasza:Most, 24 évesen jobban érzem magam, mint tiniként: sokkal felhőtlenebb életem van, nem kell a többiek cikizését elviselnem, elmúltak a kellemetlen testi tünetek (pattanás, izzadás, stb).
Szóval nem, van olyan kor, ami jobb, mint a gyermekkor.
válasza: válasza:Senkit nem akarok elkeseríteni de én még 21 évesen sem nőttem ezt ki, sőt...
Én is folyamatosan lázadtam a suli ellen is, az ellen is aki "kitalálta" ezt a mai kötelességgel teli világot, szóval mintha csak magam olvastam volna. De mivel változtatni nem tudok, csak bennem forronganak ezek a gondolatok... És a sok tehetetlenül elnyomott düh, stressz betegségek formájában mutatkozik meg.
Én tavaly végeztem a szakmámmal, az anyám elhagyott amint befejeztem a sulit, a nagyszüleim nevelnek, de rengeteg a családon belüli stresszforrás is; apám se látom sokat. Munkát keresek. És sehova nem kellek. Mivel így most sok időm van magamra elkezdtem gondolkozni az életről és a halálról. Hogy minek küzdünk? Minek a sok pénz? A végén mi lesz az, ami számít?
Minden éjjel többször megébredek, forgolódom, a nyakam ugyanúgy merev, görcsös, néha fáj, a fejem nagyon sokat fáj, ég a gyomrom, mindennapos hányinger. Úgyhogy nem. Nem lesz jobb. Próbáld meg azt élvezni amid még van (pl. szabad nyarad), mert minél idősebb leszel, annál több gond szakad a nyakadba. Van aki könnyedén veszi (aki nem gondolkozik sokat) és van, aki nehezen, vagy nem tudja ezt feldolgozni.
válasza:Mondok jobbat. Mindenki az élete végéig tanul, maximum nem kötött rendszerben.
Bár való igaz, hogy az életben, a gyakorlatban kb. negyedét -ha- alkalmazza a legtöbb ember annak ami a tantervben van.
Egyik nap a padláson pakoltam, és a kezembe akadt egy ősrégi (na jó nem, általános sulis) háztartástan könyv. Belelapoztam, hát mondom atyaég milyen jó dolgokat ír, egy csomó mindent nem is tudtam belőle! (Ez volt az egyetlen könyvünk, amiből soha nem tanultunk. De a témáról sem. Semmit.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!