Hozzá lehet szokni a boncolás ezen részéhez?

Eü karos vagyok, a szakdolgozatom patológiai vonatkozású, s bár a képzésünkben nincs konkrétan ilyen rész, ill. boncolás sem, a témám miatt a múltkor részt vehettem egy boncoláson. Az orvostanhallgatókkal ellentétben így nekem nem volt "bevezető" rész :) (először preparátumok; aztán prep. test, végül friss), hanem a nulláról szinte egyből a mély vízbe kerültem. A tudat volt főleg sokkoló nekem, hogy az ott ténylegesen egy ember, ám idővel persze már a szakmai részre koncentráltam, ami nagyon nagyon érdekes volt, így végig maradtam, figyeltem, tanultam. Viszont akkor is, ill. utólag is, edukációs jellegű videóknál is ha a látóterembe kerül az arc, képtelen vagyok átállítani az agyamat tudományosra, továbbra is eléggé sokkoló nekem az a látvány, és egyelőre még képtelen vagyok észérvekkel/szakmailag felülírni ezt a nagyon erős, rossz érzést. Ezen a területen, a tanulási folyamat elején ez egy teljesen természetes dolog, és az ember előbb-utóbb hozzászokik ehhez, vagy fogadjam el, hogy ez már az elején eldől, kinek van ehhez gyomra és kinek nincs? Szakmai szemmel továbbra is nagyon érdekesnek találom ezt az egészet, de kíváncsi vagyok, hogy volt-e valaki, aki ugyanilyen tapasztalatokkal indult és mostanra már teljesen ki tudja zárni ezeket a dolgokat.