Akik sokat vagytok kórházban, ti is azt tapasztaljátok, hogy a férfi ápolók/nővérek empatikusabbak, kedvesebbek, mint a nők?

Mostanában sokat feküdtem bent, fogok is még, és mindig úgy éreztem, hogy a férfiak kedvesebbek, tisztelettudóbbak, óvatosabbak. A különbség főleg az idős néniknél jött ki, akiket katéterezni vagy pelenkázni kellett, velük a nők konkrétan úgy beszéltek, mint az utolsó senkikkel, főleg az idősebb nővérek. Velem nem volt senkinek annyira baja, mert relatíve jól toleráltam a helyzetet, nyugiban voltam, önállóan oldottam meg a dolgaimat és huszonéves lány vagyok, de azért mindig örültem, amikor mondjuk branült szúrni, vérhígítót adni vagy akár szondát berakni férfi jött. Mitől lehet ez, ha közben az a közkeletű gondolat, hogy a nőkben több a gondoskodási vágy és ők az empatikusabbak? Miért van ennyi kiégett nővér és miért utálják ennyire az életüket? Miért foglalkoznak emberekkel, ha egy kedves szavuk nincs hozzájuk? És ha pár hét után bemegyek műtétre, ami után viszont én is elég magatehetetlen leszek, hogy tudom kivédeni, hogy pokrócok legyenek velem?