Hibáztak vagy aláztak meg orvosok,szülés vagy bármilyen betegségnél?

Nem szülésnél, de nőgyógyásznál történt:

A munkahelyemen csak köz wc volt. Sokszor kaptam gombás gertőzést, hiába fertőtlenítettem használat előtt. Így igyekeztem ritkán használni a 12 órás műszakjaimban. Ez sem egy egészséges dolog, de már gusztusom sem volt pisilni menni.

Nagyon sokszor jött vissza a fertőzés. Egy idő után rosszabb is lett. Az addig felírt dolgok nem használtak már.

Kiderült, hogy hólyag hurut. Erre azt mondta a doki, hogy "Nem kellene a fenékből közvetlen punciba pakolgatni!" Hát én köpni-nyelni nem tudtam úgy meglepődtem. (Ráadásul úgy, hogy az anál nálam abszolút nem.)

Ez 7-8 éve volt a 16.kerületi sztk-ban.

Szintén nőgyógyász. Amikor teherbe estem, úgy döntöttem, hogy nem fizetek magánorvost, minek, ott az állami.

Amikor először mentem terhesgondozásra, úgy indított a doki, hogy nagyon lecseszett a lábamról, hogy mekkora felelőtlenség, hogy lehet így viselkedni. Köpni-nyelni nem tudtam én sem. Mondtam neki, hogy nem értem, 31 éves vagyok, van férjem, van lakásom, úgy döntöttünk lesz egy gyerekünk, mégis mi a felelőtlenség ebben?

Erre meg ő csodálkozott, hogy ja, én meg akarom tartani? Mert hogy oda mindenki csak abortuszra jár. Remek. Utána mégis úgy döntöttem, megyek inkább magándokihoz. Amikor a második gyerekkel beállítottam, nem az volt az első kérdése, hogy mikor akarom elvetetni.

Másik sztori, Székesfehérvár, hematológia. A doktornő országos hírű szakember, és országos hírű paraszt. Dr. Pál Katalin, akinek ilyen betegsége van, biztos ismeri.

Amikor engem diagnosztizált daganatos betegséggel, hát, ugye nem viseltem jól. Szerintem az orvosnak az is dolga lenne, hogy ilyenkor támogassa a beteget lelkileg. Ő meg közölte velem, hogy mit vagyok úgy oda, ebben a korban már mindenkinek van valami baja, hát nekem ez jutott.

Aztán kérdeztem, hogy mégis mi várható, milyen kezelést fogok kapni, erre mondta, hogy semmi közöm hozzá, elég ha ő tudja.

Egyébként amikor megkaptuk online a leleteket, akkor a férjem annyira kiakadt, hogy felhívta a kórházat, hogy beszélni akar az orvossal. Oda sem hívták a telefonhoz, közölték vele, hogy van időpontom (ja, 3 hét múlva), majd akkor megbeszéljük.

3 hét múlva, amikor bementem hozzá, 10 percig ordítozott velem, hogy mégis mit képzelünk, hogy betelefonálgatunk a rendelőjébe. Nem is értettem, munkaidőben, a munkahelyén hívtuk fel, nem éjszaka a lakásán zargattuk.

Utána én eldöntöttem, hogy hozzá biztos nem fogok járni, inkább feljártam Pestre.

Szerencsére már nyugdíjazták, azóta visszatértem Székesfehérvárra.

Konkrétan ilyenekkel hívogatják az orvost a rokonok, hogy jaj, a mama nem veszi fel a telefont, mi van vele. Ja, semmi, csak alszik. Az orvos mégsem ordibál senkivel emiatt.

Szules kozben alaztak szarra, kb vegig, egy normalis szava se volt a szulesznonek es az orvosnak se.

De se elotte se utana nem volt orvosokkal meg ilyen tapasztalatom.

Kb meg tudom számolni hány jó dokival találkoztam életemben. Volt fogorvos aki röntgen nélkül ki akarta húzni a fogam,amit csak tömni kellett a magánnál.

Volt ideggyógyászom aki nem akarta felírni az epilepsziás gyógyszerem mert azt hitte drogos vagyok,Volt olyan nőgyógyász aki a hüvelyemen lévő szakadásra azt mondta mit vagyok oda csak pár mm,mire azt válaszoltam ha a makkján lenne csak pár mm-es vágás ő is oda lenne a fájdalomtól.

Sztk-ban mikor bementem q kórházba ahova tartozom leszóltak hogy miért akarom megúszni a szülést( epilepszia miatt program császár kellett,plusz ciszta van az agyamban). Ekkor eldöntöttem magán kórházba megyek,életem legjobb döntése volt.

Kedvenc sztorim amikor a nőgyógyász 16 évesen lecseszett,hogy tuti azért vagyok ott mert én IS terhes vagyok mint a többi korombeli lány,erre csak azt mondtam neki hogy akkor én vagyok az ÚJ Szűz Mária,köpni nyelni nem tudott🤣🤣

Meddőségi központ küldött mammográfiára, de nálunk a szakrendelőbe esélytelen bejutni. Heti 4 órában van rendelés. Amikor már hónapok óta próbálkoztam, azt tanácsolták a recepción, hogy telefonáljak fel közvetlenül hozzájuk, ők eldöntik, hogy mennyire sürgős és hátha behívnak, másoknak is ezt szokták mondani. Telefonáltam, ott még kedves volt a nő. Mondta, hogy koromnál fogva, már nem várhatok rá évekig, mert ugye addig nem kezdhetek lombikot. Adtak egy időpontot, mondták, számítsak rá, hogy várni kell, semmi gond.

Csak közben spontán teherbe estem, melyből vetélés lett😢 3nap múlva volt az idopontom. Mivel a vizsgálatot a ciklus 2.hetében a legoptimálisabb megcsinálni, mert akkor vizsgálható jól a mell, én pedig 3 nappal azelőtt még terhes voltam+ progreszteron pótlást szedtem, a mellem még semmiképpen nem olyan volt, mint kellett volna. Gondoltam, azért elmegyek, elmondom, mi a helyzet, döntsék el, hogy meg tudják-e csinálni, ha nem, adjanak egy új időpontot.

Odamentem 1 nő volt ott. Ő már 2 órája vagyis a rendelés kezdete óta ott ült (mint mondtam, hetente csak 4 órában van), nem hívták be, de azt mondta, senki más se volt azóta, se kint, se bent.

Amikor kijött az egyik múmia, megpróbáltam neki vázolni a problémámat, de nem sikerült. 3x b@szta rám az ajtót mondat közben és azzal vádolt, hogy nincs is időpontom. Én nem vagyok egy túl érzékeny, azt hittem, már semmin nem lepődöm meg az egészségügyben, de ott sírni tudtam volna. Ott álltam friss vetéléssel és ilyet még soha nem tapasztaltam. Már a masik hölgy mondta, hogy szerinte menjek betegjogi képviselőhöz, mert ő is teljesen le volt döbbenve. Közben érkezett még 3 ember, majd megint kijött a nő és őrjöngött egy sort, hogy "tele van a váró és senkinek nincs is időpontja"🤦🏽‍♀️ Ja, talán dolgozni kellett volna az első 2,5 órában, amíg csinálták a semmit.

Végül engem hívtak be először. Ott már el tudtam mondani a nyűgömet, mert ugye bent voltam, nem tudta rám vágni az ajtót. Ott folytatódott a megalázások sorozata, de azt már nem írom le, így is hosszú voltam. Még egyszer be nem teszem oda a lábam.