Ki tudja, a Bajcsy kórház két rehabilitációs részlege, a Gizella és a Paula milyen intézmények? Mennyire foglalkoznak a betegekkel vagy mennyire elfekvő? Illetve vannak-e olyan helyek, ahol Parkinson-kóros betegekkel foglalkoznak bentlakással?

Interneten ezt a véleményt találtam a Gizelláról:

A VI számú Krónikus Belgyógyászaton, a 2. emeleten, az ápolók és a nővérek nem etetik az idős, magatehetetlen, demens, önállóan enni nem tudó betegeket, és az ebédet sem adják nekik oda! Ezek a betegek nem tudják elmondani a családnak, hogy nem kapták meg a levest és az, egyébként könnyen ehető és emészthető, többnyire főzelékből és darált húsból álló, szinte pépesített, egészséges ételt. Helyette lenyomnak az idős emberek torkán 2-3 kanálnyi tejbegrízt. Néha még ezt sem, ha olyan a kedvük. Az itatással is gond van, a mi hozzátartozónk nagyon szomjas volt minden alkalommal, amikor oda mentünk. A demens, szellemileg leépült betegek ebédjét az ápolók műanyag dobozokba csomagolva hazaviszik! Láttam, amikor a nővéri szoba előtt válogatták, hogy kinek az ebédjét melyik ápoló vagy nővérke viszi haza. Mielőtt a többi betegnek szétosztották volna az ebédet! Az ételeket átpakolták több műanyag dobozba. Átlátszó dobozokba, piros fedéllel. Akiét elvették, az csak egy kis tejbegrízt kapott. Volt olyan eset, hogy a hozzátartozó is jelen volt, etetni akarta a beteget, de az ebédet nem adták oda, és durván közölték, hogy "Most ezt eszi!" és odalökték a tejbegrízt. Bármilyen ésszerű indok nélkül. Az egészségbiztosító nyilván kifizette az ebédet, hogy a beteg megegye, nem az ápolók és a nővérek! Miért nem ellenőrzi senki a munkájukat? Vagy, az is megeszi a beteg ételét, akinek ezt meg kellene akadályozni? Még valami: sietősen elintézik az ebédet, aki kap, az kap, aki nem, az nem, majd rekordidő alatt beszedik az edényeket, hogy több idejük legyen a nővéri szobában ülni, beszélgetni. A szerencsétlen betegek, akik önállóan étkeznek, nem tudják nyugodtan megenni az ételt mert az ápolók türelmetlenül sürgetik őket.

Érdekes, hogy a látogatási tilalom ideje alatt, amikor a hozzátartozók nem tudnak bemenni, megetetni és megitatni a szeretett családtagjukat, megnövekszik a halálesetek száma az osztályon. Természetesen, nem az influenzától halnak meg.

És végül, még valami: a hozzátartozónk gyógyszereit gyakran az asztalon találtuk, névre szóló átlátszó tasakban, néha összegyűlt több napi adag, amit nem adtak be neki. Szóltunk, hogy nem kapta meg a gyógyszereket, és a nővérke gyors mozdulattal összeszedte és kidobta a kukába, azzal a megjegyzéssel, hogy: "Nem, ez nem az övé volt!"

Hát, ha nem az övé, akkor kié?? Ha nem az övé, akkor miért volt a neve a tasakon?"

Én is hasonló dolgokat hallottam, egy néni az utcámból naponta bejárt a férjéhez a kórházba etetni, mert nem etették az ápolók. Panaszkodott, hogy a férjének nincs takarója, nem adtak neki, csak egy vékony paplanhuzatot, ez alatt remegett. Betakarta a köntössel!

A bácsi gyakran a saját vizeletében feküdt. A nővérke azt mondta, hogy "nem kaptak" pelenkát, ezért nem cserélték ki. A néni érdeklődött a szomszédos szobákban és ott a betegek elmondták, hogy volt pelenka, nekik kicserélték.

Végül pénzt adott a nővéreknek és akkor előkerült a tiszta pelenka és a tiszta, száraz ágynemű.

Ismét pénzt adott, és akkor a paplanhuzatba bekerült egy takaró is.