A kamrafibrillációban lévő, vagy az asystoliában lévő beteget könnyebb "visszahozni"?

Sokkolandó ritmuszavaroknak (így a kamrafibrillációnak is) sokkal jobb a prognózisa, mint a nem sokkolandóké (utóbbihoz tartozik az asystolia). Egyrészt könnyebben visszatér a beteg spontán keringése, másrészt a már újraélesztett betegek közül is jobb kilátásai vannak annak, akinél a keringésmegállás oka sokkolandó ritmuszavar volt.

A pulzus nélküli elektromos aktivitás más néven az elektro-mechanikus disszociáció. Azt jelenti, hogy a szív elektromosan olyan aktivitást mutat, ami a keringéssel elvileg összeegyeztethető lenne (nem, nemcsak sinusritmus lehet ilyen, hanem pl. pacemaker-ritmus, elfogadható frekvenciájú junkcionális pótritmus, stb. is), DE mechanikusan mégsem pumpál vért. Ennek oka több lehet: pl. masszív tüdőembólia, PTX, nagy mennyiségű perikardiális folyadékgyülem, a klinikai halál után tovább működő pacemaker (egy ideig) stb. A defibrilláció során homogén depolarizációt hozunk létre a szívizomban, ami esélyt ad arra, hogy ezt követően kialakuljon egy keringéssel összeegyeztethető elektromos aktivitás. Mivel a pulzus nélküli elektromos aktivitás (PEA) esetében definíciószerűen nem ez a probléma, ezért a defibrillációnak nincs értelme. A megnevezés lehet kicsit félrevezető, hiszen pl. a kamrafibrilláció is "elektromos aktivitás", amit nyilván nem kísér pulzus, de a PEA definíciója úgy szól, ahogy fentebb leírtam.

A tachycardia önmagában csak annyit jelent, hogy a szív elektromos aktivitásának (nem a periférián tapintott pulzusnak, bár a legtöbb esetben nincs nagy eltérés) a frekvenciája 100/perc felett van. A tachycardiák felosztása aszerint történik, hogy az ingerképző góc hol helyezkedik el: ennek alapján beszélünk szupraventrikuláris és kamrai tachycardiákról. Utóbbi esetben a kamra izomzatában van az ingerképző góc, ami a gyors ritmusért felelős. A kamrai tachycardia járhat keringésmegállással, illetve előfordul megtartott pulzussal is, de mindenképpen sürgős ellátást igényel. Az okai nagyon sokfélék lehetnek: vérellátási zavar (szívinfarktus), különböző cardiomyopathiák (szívizombetegségek), szívizomgyulladás, digitálisz-túladagolás, hosszú QT, Brugada szindróma, elektrolitzavarok (pl. súlyos K-hiány). Mindezek nemcsak kamrai tachycardiát tudnak okozni, hanem pl. kamrafibrillációt is.

Bocsánat, kimaradt a másik kérdés: súlyos vérveszteségben alapvetően nem a kamrai tachycardia jellemző. A szervezet kezdetben sinus tachycardiával és a keringés centralizációjával próbálja kompenzálni a keringő térfogat csökkenését. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a legtöbb szerv vérellátása csökken (bőr, izomzat, belek, máj stb.), és a kevés keringő vér elsősorban az agy, a szív és a mellékvese (igen, ez utóbbi is, csak általában elfelejtik) felé áramlik. Amennyiben a vérzés tovább folytatódik, a kompenzációs lehetőségek kimerülnek, és a beteg meghal. Többnyire előbb pulzus nélküli elektromos aktivitás, majd asystolia a vége, de ezt így mereven kimondani természetesen nem lehet, egy súlyos állapotú beteg sok mindent tud produkálni.