Varratkezelési mikor kérdések: pl. mikor terhelhetem a varratot?

Köszi a választ. Ma már másodszor cseréltem rajta kötést, igazából olyan pici (végül is maga a pötty is pici volt, csak mélyen vágta ki, azért kellett varrni), hogy rájöttem, hogy sima kisnégyzet ragtapasz is elég rá (csak aztán majd remélem, hogy nem a bőrömmel együtt fogom letépni a következő cserénél...), és én már tegnap sem láttam folyadékot rajta, csak az első - rögtön a műtétke utáni - kötözésen, akkor is csak vért, még féltem is kiszedni, mert féltem, hogy a beleragadt a kötés és feltépi, ahogy kitépem, de igazából nagyobb volt végül a pánikom füstje, mint a lángja, éppen csak beleragadt a vértől, két helyen is, de azonnal ki is jött belőle, de már másnap, sőt, ma sem láttam a levett kötésen semmi folyadékot szerencsére, sem vért, sem mást. Úszni eszembe sem jutott volna, bár érdekes, hogy közben mégis: eskü pont egy pár órája jutott eszembe, hogy leugrom a tengerpartra, ha már holnap úgyis odamegyek (ha már egy órányira lakom tőle), és akár még pancsolhatnék is egyet, ha jó idő van, de akkor jó, hogy mondod, hogy inkább mégsem kéne, bár a doki is csak három nap no pancsit mondott, holnap meg már pont letelik a három nap, úgyhogy akár lehetne is, de végül is tényleg nem sürgős, amúgy sem vagyok egy akkora tengerfan, csak miért is ne, ha már pont arra járok, gondoltam, de akkor max. csak lábmosás, ha már muszáj lenne... :) Köszi a gondolatot!

Szerintem amúgy azért nem mindegy, hogy hol van a vágás, mennyi mozgásnak vagy terhelésnek van kitéve ott a test, mekkora a vágás, mármint milyen hosszú és milyen mély is, hány éves a páciens és mennyire egészséges életmódot folytat (mennyi folyadékot iszik, mennyi vitamint eszik, mennyit mozog, sportol, mivel támadja a teste regenerálódását, mennyit alszik), szóval sajnálom a 8 vágásodat, de ráadásul még két orvos három vélemény is van, a különböző országok különböző orvosairól nem is beszélve, de még azon belül is, hogy ki mit mond, vagyis nem biztos, hogy mindaz, amit rád mondtak, az rám is igaz, de azzal egyetértek, hogy jobb félni, mint megijedni, és nem kell falnak a fejjel rohanni, és végül is én kérdeztem.

Most fürödtem csak ráadásul, egy nap kihagyással, zuhany ráadásul, amit úgy szeretek, elveszni a forró víz alatt, most meg nyomorék módon fenekem kitolva, nehogy vizes legyen, cicamosdással, még így is lehet, hogy odacseppent, bár utána kötöztem át, és nem volt szerencsére vizes a kötés, szóval még ha mégis ráesett egy csepp, nem sok és hamar fel is száradt, mert mondom: a kötéscserénél zuhi után teljesen száraz volt, próbáltam jó közelről megnézni, már amennyire az ember a saját hátsóját láthatja, akár tükörrel is... De azért ja, többet nem fogok nyújtózkodni, és még szerencse, hogy hason is jól alszom, meg oldalt is, ez tényleg a legkevesebb, de hogy már lehajolásnál, legugolásnál is érzem, hogy húzódik, az elég izé, de értem én, hogy csak időt kell adnom a testemnek, hogy összedolgozza a nyílást. Amivel összevarrtak amúgy, vastag fekete damilszerűség meg tök félelmetes, annyira feltűnően idegen test, mit keres bennem, és pláne olyan nagyon fekete az én olyan nagyon fehér bőrömön, ráadásul mennyivel még parább a gondolat, amikor majd kiveszik belőlem, hogy az milyen félelmetes lesz, biztos fájni fog, meg vérezni, még szerencse, hogy nem látom, de majd azt is takargathatom még ki tudja, meddig... Bár tudom, hogy mindez csak a természetes félelmem az ismeretlentől...

Köszi a megosztási lehetőséget! :)