Az orvosok miért válaszolnak néha ingerülten ha valamit kérdeznek tőlük? Túlterheltek vagy egyszerűen legtöbbjük természetében benne van a felsőbbrendűség és arrogancia? Mit mond erről az orvosi etika?

Az ORVOSOK is csak EMBEREK, megvannak a maguk hibái.

Emellett rengeteg a beteg, a papír munka, ügyelet több/kevesebb alvással, munka után haza kell menni családi kötelezettségek stb.

De sokan már a hosszú egyetemi képzés alatt kiégnek, rengeteg tanulás, kevés alvás igazságtalan vizsgáztatók...

Lehet pont előtted felhúzta őt egy másik beteg/kolléga.

Persze etikából, elméletben tanuljuk, hogy kell viselkedni, kommunikálni, de nem lehet mindig tartani. De aki úgy kerül az orvosira, hogy a szülei és korábbi iskolái nem tanították meg az emberi értékekre, annak már az egyetemen nem lehet...

Alapvetően a fő problémák kedves kérdező a kevés idő, ami egy páciensre jut, a fáradtság, a túlterheltség, a kiégés. És van olyan is amikor a betegben van a hiba.

Saját tapasztalatomból mondok pár példát:

Ügyelet este nyolc óra, reggel nyolc óta dolgozom, ebédelni nem volt időm alig ettem egész nap. Meg kellene néznem több beteget még aznap, de hívnak az osztályról, van egy kórterem amiben négy beteg fekszik, mind a négynek, alkohol elvonási tünetei vannak. A rosszabb állapotúakat megvizsgálom, kollégával telefonon konzultálok, terápiát rendelek el. Ki van a t.köm. Haza szeretnék menni, de reggelnyolcig még dolgozom, még 12 óra. Szólnak megint a nővérek, segítsek már szúrni nekik egy branült mert nekik nem megy. Az áldozat egy néni, 150 cm, és kb 150 kiló, tiszta háj minden alig látni vénát, és itt durrant el az agyam és tört ki minden napi fszültség: "Aranyos maguknál ennyire kemény a víz." Bunkó utalás a néni súlyára... de kicsúszott, szerencsére nem értette...

Másik példaSzázan állnak kint a rendelő előtt, egy betegre maxx 15 percem van. Szeretném tudni, hogy a betegnek mik a panaszai. "Hát doktorúr az úgy volt, hogy 1985-ben amikor az XY. professzor operált... és egy csomó totál haszontalan információ jön. Jó taktikát váltok, igen nem kérdések, véres-e a széklete és egyéb igen nem kérdések. "Hát volt véres." mikor? "Hát kb. tíz éve."

Nagy nyelés, nagy mosoly sok türelem. Kipihent voltam, és nem frusztrált a munkám, teljesen korrekt voltam a nénivel, de azért próbára tette a türelmemet.

Harmadik estet: Kórház reggel 9 óra 10 perc. Éppen rosszállapotú esetnek szervezem a vizsgálatokat, lehet, hogy meg is kell majd műteni. Sietek, mert ezen kívül még nagyon sok teeendőm van. Frusztrált vagyok, már tudom, hogy ma sem fogok este hat előtt hazamenni. Nagyon kevesen vagyunk orvosok ennyi betegre. Nehezen győzzük.

Egyszrcsak szól az egyik nővér, hogy XY beteg aki aznap érkezett velem akar beszélni. Jó, kimegyek. 80 körüli jó állapotú öregúr, aki előre egyeztetett állapotfelmérés céljából érkezett, és minden nap úgy jár be. Rám támad, hogy neki mára volt időpontja, és már hét óta itt van de még senki sem vizsgálta meg (az időpontot nem tőlem kaptam). Elmagyarázom neki, hogy sajnos sok a sürgős eset előbb őket látom el. Csak aztán jöhet ő. De őt nem érdekli, neki időpontja volt ő siet. Érzem, hogy elönti az agyamat a dühh, de próbálom szép nyugodtan elmondani, hogy nem felejtettük el, csak el vagyunk havazva. Őt nem érdekli... Jó, gyorsan megviszgálom negyed annyira alaposan mint szeretném, mert vár a sürgős eset. Nincs kedvem vitatkozni...

A harmadik negyediket én írtam, a másodikat nem, csak a százalék megegyezik. Én végzett orvos vagyok.

Miért ne írhatnék ide unalmasabb pillanataimban! Pláne péntek esete? Vagy talán egész életemet rabszolgaként robotolva kellene egy kórházban eltöltenem?