Elküldhetnek-e egy egyedül élő, stroke-os beteget a kórházból, ha még nem tudja önmagát ellátni?

A szituáció a következő: kb. egy hónapja egy 60 éves családtagnál stroke történt, fél oldali bénulása volt és nem tud beszélni sem. Még nem tudjuk milyen mértékű lesz a javulása, mert jelenleg még rehabilitálják; emberi támogatással ki tud kelni az ágyból és járókerettel pár lépést tud tenni, de végig mellette kell lenni. Beszélni nem tud, csak motyogni érthetetlenül.

Lehetséges-e az, hogy ilyen állapotban hazaküldik a kórházból? Egyedül él és távol a család többi tagjától (konkrétan egy másik városban mint mindenki más), gyermekei és felesége nincsen.

Ha a javulás hiánya miatt 24 órás ápolásra szorulna, mi időben sem tudnánk megoldani hogy vele legyünk, viszont nem is férne el egyikünknél sem.

Ilyen helyzetben lehetséges az, hogy a körülményekre való tekintet nélkül hazaküldik a jelenlegi állapotában, ha nem történik nála javulás? Egyedül hagyni sem merjük, mert mindezek mellé demens is, vannak furcsa dolgai és félő hogy bármikor jöhet akár egy újabb stroke is, tehát tényleg 24 órás felügyeletre szorulna.

A legjobb megoldásnak egy szociális otthont gondoltunk, a nyugdíját ha oda utalnák abból levonnák az ápolásának a díját, de oda is állítólag várni is kell, meg van beugró is (az egyikbe "csak" 400 ezer Ft, a másik már 2 millió).

Tapasztalatok, ötletek vannak-e ilyen téren? Esetleg jogi szempontból valakinek ismerete arról, hogy mit tehet meg a kórház, meddig kötelesek bent tartani egy ilyen beteget, vagy kiadhat-e egy önmagát ellátni képtelen embert? Mennyire veszik figyelembe a körülményeket?

Köszönöm előre is a válaszokat!