Mennyire normális, hogy mielőtt megjön a menzeszem teljesen depis vagyok?

Na nem csak úgy simán rossz kedvű vagy hisztis, hanem valóban szuicid gondolatok kísértenek, teljesen magam alá kerülök, nagyon mélyre. Régebben is voltak depressziós korszakaim, amit nem lehetett igazán a ciklusomhoz kötni, viszont mostanában leginkább csak akkor jön elő, mielőtt megjön a menzeszem. Szokták mondani, hogy ilyenkor a hormonok miatt előfordulhat ilyen, de azért ennyire durván nem hiszem, hogy normálisnak mondható, bár nem tudom. Régebben jártam pszichológushoz is emiatt (sajnos idő előtt abbahagytam a terápiát, de amúgy se volt szimpi a pszichológus)... voltak hangulatingadozásaim, nagyon durva dühkitöréseim, öngyilkossági gondolataim. Gyerekkorom nem volt túl fényes, nyilván abból adódik nagyon sok minden, önbizalom hiány, önértékelési gondok, sokszor teljes ürességérzet... Viszont mostanában ezek a rossz dolgok, mint például az öngyilkossági gondolatok, szinte csak a menzeszem előtt jelentkeznek. Most akkor ez normálisnak mondható vagy sem? Gondoltam már arra is, hogy valahol mindig itt vannak ezek a sz.r dolgok velem, csak elnyomják a hétköznapok, és mielőtt megjön, felerősödnek.