A cystának mik a "tünetei"?

Ciszták a testben

Ciszta a szervezetben szinte bárhol kialakulhat. A folyadékkal teli kis tömlők általában jóindulatúak, de némelyikben rák is kialakulhat. Rendszeres orvosi vizsgálatuk azért fontos, mert nem mindig produkálnak tüneteket, illetve a mutatott tünetek lehetnek átmenetiek is.

Veszélyzónák

Fogamzóképes korban többnyire a petefészekben növekvő tüszők fejlődnek cisztává. A petesejt megérése után, ha a tüsző fala nem reped meg rendesen, a szabad utat nem találó tüszőfolyadék akár 5-10 centiméteres hólyagot is létrehozhat. Ez a felgyülemlett cisztahólyag hormont termel, aminek hatására késhet a menstruáció, rendszertelenné válhat, megváltozhat a vérzés mennyisége. Egyéb panaszokat és fájdalmat azonban ritkán okoz, rendszerint magától eltűnik, felszívódik. A tüszőrepedés után a tüszőből kialakuló hormontermelő sárgatest erős bevérzése is hasonló ciszták kifejlődéséhez vezet. Magas, petefészket stimuláló hormonszint esetén mindkét petefészek megnőhet. Állományukat ekkor több, akár tojásnyi méretű, folyadékot tartalmazó tömlő alkothatja. A magas hormonszintek miatt hányinger, hányás fordulhat elő, és kialakulhat az úgynevezett túlstimulált petefészek szindróma. Kóros esetben a petefészek állományában méhnyálkahártya halmozódhat fel. Ez az anyag a menstruáció alatt véres váladékot termel. A tömlőben felhalmozódott alvadt vér csokoládészerű, ezért nevezik a jelenséget csokoládé cisztának. Menstruáció idején erős hasi fájdalmat okozhat. Tartós jelenléte meddőséghez is vezethet. Terhesség idején, a magzatfejlődés korában létrejövő sejtmaradványokból kifejlődhet a dermoid ciszta is, ami különféle szöveti elemeket, például hajat, szőrt, fogat tartalmazhat. A dermoid ciszta csak műtéttel távolítható el.

A jóindulatú ciszták kialakulásáért genetikai hajlam, és a petefészket stimuláló magasabb hormonszintek felelősek. A rosszindulatú folyamatok kialakulása betegségre hajlamosító genetikai örökségeknek, és az egészségtelen életvitelnek, a dohányzásnak, alkoholnak, stressznek, kemikáliáknak köszönhető.

A cisztát hüvelyi tapintásos vizsgálattal könnyű felismerni. Meghatározható a ciszta mérete, elhelyezkedése, falának feszessége, rugalmassága és az elváltozás nyomásérzékenysége. A teljes diagnózisához szükség van a hüvelyi, és a hasi ultrahangra is. Ezekkel teljes pontossággal megállapíthatók a ciszta paraméterei. A beteg életkora, panaszai, és a vizsgálatokkal nyert információk alapján mérlegelhető a ciszta jó- vagy rosszindulatú természete. Az egyszerű, jóindulatú ciszták rendszerint egy-két hónap alatt maguktól eltűnnek. Ha a ciszta hónapokig észlelhető, 8 centiméternél nagyobb az átmérője, szöveti elemeket tartalmaz, vagy valószínűsíthetően rosszindulatú, a művi eltávolítás szükséges. Bizonyos esetekben a ciszták rövid vénás altatásban a hüvelyen keresztül megszúrhatók, és a belsejükben lévő folyadék leszívható. A jóindulatú ciszták műtétét általában hastükrözéssel végzik. Megpróbálják kihámozni a cisztát a petefészekből úgy, hogy minél kevesebb egészséges petefészekszövetet kelljen eltávolítani. A fogamzásgátló tabletták alkalmazása csökkenti a ciszták megjelenésének gyakoriságát. Mivel a cisztaképződés genetikai hajlam függvénye, ezért a hajlamos családok tagjainál a rendszeres nőgyógyászati szűrővizsgálat rendkívül fontos. A mell cisztái nagyon gyakoriak a hormonálisan aktív korú, illetve olyan nőknél, akik hormonpótló terápiát kapnak. Inkább jóindulatú elváltozás, ami a hormonokkal függ össze. A mellben a mirigy-végkamráknál folyamatosan termelődik, illetve szívódik fel folyadék, s ha az egyensúly felbomlik, kialakulnak a folyadékos képletek, ciszták. A nők 30 százalékánál előfordulnak ezek a hólyagok. Operációra általában nincs szükség, sőt, ha nem okoz panaszt, egyáltalán nincs vele teendő.

Megeshet azonban, hogy túl nagyra nő és kellemetlen, feszítő érzést okoz, ilyenkor ultrahanggal vezérelve, egy egyszerű tűszúrással az orvos kiüríti a cisztát. Általában citológiai vizsgálatra is elküldik a folyadékot, amely az esetek 99,9 százalékban jó sejteket tartalmaz.

Igen ritka a daganatos elfajulása, akkor kell erre gondolni, ha a cisztában belső növedék található, ami ultrahangos vizsgálattal könnyen észrevehető. A rosszindulatúságra utaló jel lehet, ha egy centiméternél nagyobb a tumor, az emlő alakja, különösen a mellbimbó udvara eltorzul, és véres, tejszerű váladék termelődik a mellben, a bőrfelületen pedig kifekélyesedés figyelhető meg.

Baker-ciszták

A térdhajlati cisztákat nevezik Baker-cisztának. Ezek kis, ízületi folyadékkal teli tömlők, melyek az ízületi tok kitüremkedései a térd mögött. A felgyülemlett, kizáródott ízületi folyadék következménye, mely a térd mögé kis tömlőként boltosul ki az ízületből. A folyadék felszaporodását okozhatja reumatoid arthritisz vagy a térd túlterhelése. A Baker-ciszták keletkezését a térd mögötti területen jelentkező fájdalom jelzi. Nem szabad elhanyagolni a problémát, mert a ciszta megnövekedhet, leterjedhet a lábszárizmok közé, és a folyadék mennyiségének vagy nyomásának megnövekedése a ciszta megrepedését eredményezheti. A kiszabaduló nedvek pedig a környező szövetek gyulladását, trombózishoz hasonló panaszok megjelenését okozzák, ráadásul egy nagyobb vagy megrepedt Baker-ciszta valóban előidézhet mélyvénás trombózist a térdhajlati vénában az arra ható nyomás miatt.

A diagnózis általában a beteg panaszainak célirányos kikérdezésével és a térd mögött vagy a lábszáron tapintott duzzanattal állít

ható fel. Ultrahang, MRI vagy érfestés segíthet a kórismézésben, illetve a ciszta kiterjedésének megítélésében. Ha duzzanatot okoz a térdnél a ciszta, az orvosnak tűvel kell leszívnia a folyadékot. Ám ha a kezelés eredménytelen, a ciszta kiújul, műtéti úton kell eltávolítani.

Ganglionok

A karban is gyakran jelennek meg cisztás elváltozások. A ganglionciszták a kéz és csuklótájak zselés tapintású duzzanatai. Tipikusan 20 és 50 éves kor között jelentkeznek, főként nőknél: háromszor gyakoribb kialakulásuk a gyengébb nem körében, mint a férfiaknál. Ennek az az oka, hogy a nők ízületei könnyebben megsérülnek egy-egy nehezebb tárgy emelésekor, és a csukló és kéz regenerálódása a húzódások és szalagszakadások után nagyon ritkán tökéletes.

Ám nem csak a kéz külső oldalán keletkezhetnek ganglionok: a csukló tenyéri oldalán és az ujjak felszínén, néhány milliméterrel a bőr alatt is kialakulhatnak a folyadékkal teli hólyagocskák. Nem ismert a konkrét oka, hogy miért fejlődnek ki, bár az tény, hogy összefügghetnek korábbi sérülésekkel. Az ujjak felszínén lévő ganglionos elváltozások általában a végperc ízületi gyulladásával függnek össze. A ganglionok kemény, gömb vagy ovális alakú, zsákszerű duzzanatok, melyek kiemelkednek a bőr felszínéből; bennük tiszta, zselatinos és rendszerint ragadós anyag található. Általában fájdalommentesek, de néhány esetben okozhatnak panaszt, ilyenkor célszerű orvoshoz fordulni, aki a kéz vizsgálatával egyszerűen felállíthatja a diagnózist.

A ganglionok egy része magától eltűnik, ezért nem mindig szükséges a kezelés. Ha azonban csúnyák, vagy folyamatos növekedést mutatnak, a bennük lévő zselatinos anyagot (az esetek nagyjából felében) az orvos le tudja szívni injekciós tűvel és fecskendővel. Körülbelül az esetek felében sebészi eltávolítás lehet szükséges, mely után a kiújulás esélye körülbelül 5 százalék.

Tömlők a szájban

Sokféle ciszta okozhat állkapocsfájdalmat és -duzzanatot, ínyproblémát. Ezek gyakran át nem tört, beékelődött bölcsességfog mellett jelennek meg, és annak ellenére nem tekinthetők rosszindulatú elváltozásnak, hogy az állcsont állományának jelentős részét elpusztítják növekedésük során. Mivel ezek a fog eredetű ciszták a csontban helyezkednek el, nagy roncsolást végezhetnek az állkapocs állományában. A ciszták belsejében általában sárgás folyadék található. Ha nem okoznak konkrét panaszokat, inkább szépészeti problémát jelentenek, általában nem távolítják el a cisztákat. A folyamatos kontroll és fogorvosi ellenőrzés azonban nagyon fontos. Bizonyos típusai nagyobb valószínűséggel újulnak ki a sebészi eltávolítás után, de gyakran muszáj a műtéthez folyamodni, mivel a ciszták kényelmetlenné tehetik a nyelést, vagy torzíthatják a megjelenést. Több fajtájuk a szájfenéken is kialakulhat, de ezeket csak akkor kell eltávolítani, ha kifejezetten panaszokat okoznak.

Hólyagok a vesén

A vesék két legismertebb cisztás betegsége a policisztás vesebetegség és a medulláris cisztás betegség. A policisztás vesebetegség öröklődő rendellenesség, amelyben sok, folyadékkal telt hólyag alakul ki mindkét vesében; a vesék mérete ugyan megnő, de a működő veseszövet mennyisége ezzel fordított arányban csökken.

Tünetei általában felnőttkorig nem jelentkeznek, ám az életkor előrehaladtával a ciszták fokozatosan növekednek, ezt a folyamatot a vesék vérellátásának csökkenése és a vesék hegesedése kíséri. A genetikai hiba miatt a szervezet más részein, például a májban és a hasnyálmirigyben is ciszták jelenhetnek meg. A rendellenesség gyanúja a családban elő-fordult betegség és a veseműködés laboratóriumi vizsgálatának eredménye alapján merülhet fel. Ultrahang- és CT-vizsgálattal kimutatható a vesék és a máj ciszták által okozott jellegzetes, molyrágta megjelenése. Rendelkezésre áll olyan genetikai vizsgálat is, amellyel felmérhető, hogy a gyermek örökli-e a betegséget.

A vese másik cisztás megbetegedése, a medulláris cisztás betegség jóval ritkább, mint a policisztás vese. Ebben az esetben a ciszták mélyen a vesében alakulnak ki, és veseelégtelenséghez vezetnek. A medulláris cisztás betegség vagy öröklődő, vagy a magzatban alakul ki, nem genetikai eredetű rendellenesség miatt. A tünetek általában 20 éves kor előtt jelentkeznek, eléggé változatosak: a beteg nagy mennyiségű vizeletet ürít, gyermekeknél gyakori a növekedésben való visszamaradottság és a csontbetegség. A laboratóriumi vizsgálatok rossz veseműködést jeleznek, a röntgenfelvételeken pedig látszik, hogy a vesék kicsik. Az ultrahangvizsgálat mélyen a vesében cisztákat mutathat ki, de előfordul, hogy a ciszták túl kicsik ahhoz, hogy felfedezzék őket. A legjobban CT segítségével mutathatók ki a folyadékkal telt hólyagok.

Egy súlyosabb változat: policisztás petefészek betegség

Gyakori betegség a policisztás petefészek tünetegyüttes, melyet a tesztoszteron hormon rendellenesen magas szintje, és a petefészek többszörös folyadékkal telt cisztáinak jelenléte okoz. A policisztás betegekben könnyebben kialakul a cukorbetegség, magas vérnyomás, és tüszőérési problémák lehetnek.

Panaszok, tünetek, és kórisme A tünetek a serdülőkor során alakulnak ki. Néhány nőben a menstruáció nem indul meg, emellett kialakulnak a magas férfihormonszinttel kapcsolatos jelenségek; a pattanások, a mélyült hang, kis mellek, növekvő izomtömeg és a fokozott szőrnövekedés. Nem termelődik elég inzulin, vagy a termelt inzulin nem működik normálisan szervezetükben, így súlyuk gyarapszik, vagy nehezen tudnak fogyni. A diagnózis legtöbbször a tüneteken alapul. Vért vesznek a hormonszintek mérésére, a petefészkek pedig ultrahanggal vizsgálhatók. Ultrahang vagy CT végezhető annak eldöntésére, hogy a férfi-hormonokat nem a petefészek vagy a mellékvese daganata termeli-e.

Kezelés Nincs ideális kezelési mód, megválasztása függ a tünetek típusától és súlyosságától, a nő korától és terhességgel kapcsolatos terveitől. Gyakran végeznek anyagvételt a méhnyálkahártyáról, hogy biztosan kizárják a rák lehetőségét. Ha az inzulinszint magas, jó hatású lehet annak csökkentése. A testmozgás (legalább napi 30 perc), és a szénhidrátfogyasztás csökkentése segíthet ebben. Néhány nőnél a fogyás önmagában csökkentheti az inzulinszintet, és így a peteérés megindul. A fogyás hozzájárul a szőrnövekedés és a méhnyálkahártya-megvastagodás kockázatának csökkentéséhez.

[link]