Meg akarok halni és nagyon félek, hogy sikerül is összeszednem a bátorságomat! Két hete máson sem jár az agyam! Én nem tudok élni nélküle! Bárcsak tudnám, hogy akkor majd gondol e rám, megérzi majd, hogy mi történt?

Nem fogja senki megérezni. Legfeljebb anyád, amikor rád talál, de ezt nyilván leszarod. Az a bizonyos másik valaki, ha esetleg hallja is másvalakitől, szintén le fogja szarni. Ha esetleg gyáva vagy és életben maradsz, pár hét múlva te is le fogod szarni - de ha inkább megölöd magad, én azt is leszarom.

#1 ne légy ilyen kedves !

Ne tedd !! Minek ölnéd meg magad ? Legfeljebb nem fog szeretni ! Oszt ? Talász mást hiddel és sokal jobbat !

#2, miért ne? Ez a realitás. És aki közel negyven évesen ennyit nem tanult meg az élettől, hogy senki miatt nem leszünk öngyik, az nem is érdemli meg a szánalmat.

Régen egyszer én is hasonlóan éreztem! Nehezen...nagyon keservesen de túlléptem. Ma már úgy gondolom, hogy a gyáva ember futamodik csak meg. Fogadd el, olykor vannak nehézségek, utána pedig jönnek szép dolgok is. Most te ezt bizonyára nem így látod, de nem érdemes senki miatt eldobni az életed! Aki ellökött magától annak se így se úgy nem kellesz! Szedd össze végre magad! Örülj, hogy nem kell súlyosabb gondokon rágódnod! Pld.: sokan éjt nappallá téve a gyógyíthatatlan, beteg gyermekükért aggódnak,vagy napi 18órát dolgoznak a napi betevőért..... Ugye neked nem is olyan rossz?! Ha elkeseredsz, gondolj arra: rossz után mindig jön a jó!

Te egy nagyon hulye ember vagy !! Egy csajert szep,! Tudod mit engem nem erdekel te tudod te fogsz a pokolban szopni nem en !

Nem éri meg! Hidd el, tudom. Szedd össze magad!