Ha hirtelen megjelenne előtted Puskás ferenc, mit tennél:?

Nahát, hogy itt mindenki milyen bunkó...

ÉN BEMUTATKOZNÉK!

Amúgy meg, én csigaszerű játékizét csak azoktól fogadok el, akik rácsavarozzák a kenyeret a fára.

Belegondolnék, hogy boldog-boldogtalan ha meglátja, kényszeresen azt hiszi, hogy nagyon tennie kell vele valamit, megszólítani, ilyesmi, és nincs egy perc nyugta se, ezért csak egyszerűen annyit tennék, mint egy közönséges emberrel, esetleg köszönnék neki.

Dés Lászlóval egyszer találkoztam egy parkban nagy magányában kikapcsolódni vágyott, és persze megfordult a fejemben, hogy beszéljek vele, de rájöttem, hogy nyilván kikapcsolódni szeretne, így tapintatosan békén hagytam, nem voltam illetlen önző bunkó, csak egy fejbiccentést tettem.

"ezért csak egyszerűen annyit tennék, mint egy közönséges emberrel, esetleg köszönnék neki."

Nem tudom, mennyire elfoglaltak azok a hírességek, akik már nem élnek.

Egy autogramra csak jut nekik idő.

Tudom, hogy vicc, értem is, de ha élne, és úgy találkoznék vele, ezt tenném. Nem az idő kérdése, hanem az, hogy megy az utcán szerencsétlen híresség és félpercenként jön valaki szólni egy kedveset, általában mindig ugyanazt meghallgatni, egy autógrammot adni, és ugyanahhoz a szöveghez jópofizni... kicsit unalmas, és zaklató lehet. Még ha te csak életedben először találkozol is vele, ő amikor kimegy az utcára, mindig úgy bámulnak rá, és nem tud kikapcsolódni, magánélet nincs.

Hogy a tréfás részére reagáljak halott Puskással találkoznék és akkor mit tennék, megkérdezném, hogy kényelmesen forog-e a sírjában, vagy nagyobb koporsót, és milyen érzés a temető ventilátorának lenni.