Mi a ménkűt csinál az, aki NEM okvetetlenkedik?

„…okvetetlen, jelentése pedig ’ellenvetés nélkül’. A szó az okot vet ’ellenvetést tesz’, okul vet ’mentségként előad’ szókapcsolatból keletkezett, a 16. századból adatolt az okvetés ’ellenvetés’ forma is. Az okvetetlen ebben a jelentésben már a 15. század legvégén felbukkan, míg a ma is általános ’feltétlenül, biztos’ jelentésben csak a 17. század harmadik harmadában jelenik meg. Ilyen alapon tehát mind a ma általános jelentés, mind a rövidült okvetlen alak „hibás” – azaz nem az eredeti.

A 19. századból arra is van példa, hogy az okvetlent melléknévként használják, méghozzá ’szófogadó, engedelmes’ jelentésben. Ez a jelentés csakis az eredeti ’ellenvetés nélkül’ jelentésből vezethető le. Szintén a 19. századból származik az eredeti okvetetlen alakból képzett okvetetlenkedik – jelentése szintén az ellenvetésekhez kötődik, de a szó a várható ’ellenvetés nélkül mindent megcsinál’ helyett éppen az ellenkezője: ’állandóan ellenvetést tesz, kifogásokat keres, mindenbe beleköt’.”

[link]