Hazudsz, akkor mit csinálsz?

Ugyanolyan gyarló vagyok, mint nyolmilliárd embertársam, nem vagyok jobb másoknál (talán rosszabb sem). Nem azért nem hazudok, mert én vagyok a becsület bajnoka, hanem mert elfelejtem, mit is mondtam.

A "piacgazdaság" arra tanít bennünket, hogy mindent annyiért adjunk, amennyit a piac elismer, nem ismeretes a tisztességtelen haszon fogalma.

Ha ezt lefordítjuk köznapi nyelvre, akkor a "végy olcsón, adj drágán, és hazudjál..." elv érvényesül. Ha társadalmunk ezen alapul (márpedig ezen alapul), akkor nincs mit csodálkozni azon, ha az egyén, az egyes ember mindennapjait is áthagyja a hazugság, a sumákolás, az átverés.

Két olyan emberről tudok mindössze, aki szerint "a pénzről beszélni sem érdemes, mert az ember úgysem kér többet, mint amennyi megilleti..." (A másik Csortos Gyula alakította szépemlékű, 1931-es Hyppolit, a lakály)

Lehet úgy is élni, hogy nem akarunk többnek látszani, mint akik valójában vagyunk, és ha elrontunk valamit, annak vállaljuk a következményét. Javasolom kipróbálni, nem is rossz...