Unod a banánt?

Már utánanéztem, én is kíváncsi lettem:

"Miért unjuk a banánt?

Ez a mondás egy slágerből maradt fenn. Az 1920-as években komponálta Zerkovitz Béla, Jaj, de unom a banánt! címmel. Az első tengerentúli banánszállítmányok megérkezése után Magyarországon kitört banánhóbortra utal kissé ironikusan."

[link]

Én imádom a banánt, mindennap megeszek belőle több kilót.

Hat hónapos koromban történt, hogy a szüleim a testvéreimmel kivitt az Állatkertbe, ahol egy majom kiszabadult a ketrecből, kikapott engem a gyerekkocsiból és fellendült egy fa tetejére. Éppen babája volt neki is, így nem koplaltam, amikor eljött az etetés ideje, szépen megszoptatott bennünket és emlékszem, milyen erősen tartott, amint egyre feljebb menekült velünk az üldöző, hálós emberektől, de végül egy altató injekciót lőttek bele.

Nagy tanakodás támadt, mert anyukám szerint úgy hasonlítottunk egymásra a kis majommal, mint két tojás, de apukám kissé félrefordult, hogy a mama ne lássa, majd feldobott egy lapos, kerek kis fémdarabot, amelyen megcsillant a fény, amikor fordult kettőt a levegőben, majd határozottan rám mutatott és méltatlankodva kijelentette, hogy ő ezer közül is megismeri imádott fiacskáját.

Érdekes viszont, hogy a kis majom, amely azóta szintén nagyra nőtt, mennyire utálja a banánt és leginkább tejfeles, gombás, vörösboros marhaszeletet szeret enni savanyú uborkával és minduntalan apró kis kőbalták barkácsolásával tölti napjait.

Van ennek valami jelentősége?

Nem unom, mert imádom.

I ❤️ 🍌