Akik manapság rollerrel járnak, azoknak van csattogós lepkéjük is otthon?

Vannak célrollerek a tisztán lábbalhajtósak között is, városi ingázásra is, terepekre is, nemcsak kis- és közép kerékméretben. Megfelelő gyakorlattal teljesen időszerű közlekedési eszközök, főleg most járványidőben.

Például egy Boardy roller simán átviszi a várost derékban külkerülettől külkerületig praktikus munkautakra is, pedig mégcsak nem is elekromos.

A Városkút - Adonisz utca környéke az egyetlen, ami eddig kihívást jelentett: a járdaszakasz helyenként tenyérnyien keskeny és azon is néhol levesestálnyi kátyúk vannak, kerékpársáv nincs, az autóút pedig öngyilkossággal ér fel. Kb. ez az, amit már nem visz el a Boardy roller (levesestálnyi kátyún már a 30 cm-es felfújható Boardy-kerék sem megy át bukás nélkül). Gyakorlatban viszont még ez sem megkerülhetetlen probléma, mert van kétszeresen is létezik elkerülő útvonal (Tündér utca -- Kakukk út), és végső esetben meg kézben is könnyű vinni (Diána lépcső).

Egyébként 13 kilométer oda, 13 kilométer vissza gond nélkül megvan vele, átmegy macsakövön, normál hőtágulásos repedésen, csatornafödélen úgy, hogy észre sem veszi az ember. Kettős lengéscsillapítás és könnyű súly, összehajthatóság. Sajnos a hegyre nem megy fel, felfelé menet kb. az Istenhegyi út legalsó szakaszán bírja el a lankás utacskák emelkedőit (Kékgolyó utca, Nagyenyed utca), az Istenhegyi út svábhegyi szakszán felfelé tolni kell, ezt a három kilométert felfelé be kell vállalni.