Babi néni és a férje meséje (A mese lent) (? )

Babi néni meséje:

Elmegyek egy buliba, felszednék valakit,

de félek attól, hogy elkapok valamit.

Az arcomon egy újabb pattanás,

kinyomom, de a fekély egy kicsit se más.

Ittam egy pohárból valaki után,

Aphták marják szét belül a szám.

Hajam meg egyre korpásabb,

ezerféle sampont kipróbáltam.

Rendszeresen eszem, mindig ugyanakkor,

de potyognak a fogaim és görcsöl a gyomrom.

Dolgozni mennék időre reggel,

a buszon persze meglöknek engem.

Oké, ilyenkor büdösebb vagyok,

mert a számon át feltör a gyomor szagom.

Akárhogy, de én is csak ember vagyok,

én nem kívánok sokat csak élni, élni akarok,

élni, élni akarok, élni, élni akarok,

élni, élni akarok.

Babi néni férje meséje:

A kamasz a hátizsákkal tarkón ver,

ha fékez a trolibusz beverem a fejem.

A lengőajtó homlokon vág,

A tolóajtó a nyakamba vág.

Ha valaki az utcán meg nagyba mutogat,

az biztos, hogy egyből szájon kap.

Nem is csoda, hogyha megbolondulok,

az idegeim felmondják a szolgálatot.

Yo, peace a rokkernyugdíjas Zsóka néninek,

és két aranyos unokájának.

Yo, peace a szomszéd Józsinak, akit négy éve leszázalékoltak,

nyugdíja 48.600 pótlékokkal.

És háború a közösköltség-viselőnek,

és a Tóthéknak, akik a szemetesvödrömet lökdösték

Babi néni és a férje eggyütt mesélnek:

A stresszek padlóra tesznek,

a stresszek mindig is lesznek.

A stresszek semmibe vesznek,

a stresszek mindig is lesznek.