A ma esti vacsorádról mi lenne a véleménye Gordon Ramsay-nek?

Attól az egy Mackó kockasajttól, meg a banántól nem lenne elszállva, de a tejszínes, vaniliás rumos kávét azt biztosan imádná.

Az ebédet viszont megcsodálná, tárkonyos zöldbab volt hasábburgonyával forrólevegős fritőzben, rajtuk egy rántott trapista és egy kis rántott csirkemell, füstölt sóval meghintve, kicsit fokhagymásan, hozzá nem édes ketchup és majonéz, pár friss bazsalikomlevéllel a tetején.

Házi vörösboros tea volt hozzá, egy kicsi akácmézzel édesítve, desszertnek saját magam által banánból készített tejszínes vaníliafagylalt, a tetején csokireszelékkel.

A végén presszókávé, pici tejszínnel és vaníliával, gyűszűnyi rummal.

Ha velem is úgy kiabálna, a nyakába borítanám a lecsót.

(úgy frissen, jó forrón, és hosszú lével)

Aztán elvárnám, hogy föltakarítsa.

Bár lehet, hogy be sem engedném a konyhámba.:D

Hát, egyszer megmutattam életem legfinomabb levestalálmányát (főzzük meg a kolis hűtőben maradt dolgokat, max sírva, de valahogy megesszük) az akkori barátnőmnek. Meg voltam győződve, hogy a leveskockából, tömlős sajtból, kevés fokhagymából, reszelt sajtból és pirított szalonnából főzőtt finom krémleves tényleg finom és krémes. Szegény lány majdnem elhányta magát.

Az a helyzet, hogy azóta annál csak kevésbé finom találmányaim voltak.