Hiszed-e mond, hogy eme kérdést behunyt szemmel íródott hunyorogva, Mátyás király idejében?

Igen, erről hallottam.

A házmesterné mesélte, hogy benne volt a Kiskegyedben.

Mit nem hiszel ezen?

Mátyás király köztudottan nagy reneszánsz uralkodó volt, aki körmöltette az íródeákokkal a corvinákat.

Hát persze, hogy beszerezte a legmodernebb turbó led gyertyákat, amelyek elvakították a krónikák íróit.

Megmaradtak feljegyzések, hogy a legmodernebb lúdtollakat használták, de nem is tehetett szegény jó királyunk egyebet, mert az íródeákok szakszervezete azonnal kivonult volna Rákos mezejére, ahol - le vele, le vele - kiáltásokkal tiltakoztak volna a vakoskodás miatt.

Természetesen a vakító gyertyafény miatt hunyorogniuk kellett, sőt, időnként egészen be is kellett a szemeiket csukniuk.

Pedig látniuk kellett az íráshoz, nem hiába van a szentencia jó tartós pergamenra vésve, hogy 'lássátok feleim szümtükhel', mert szemészet akkor is létezett, a derék sámánok jókorát beleköptek a fájós szemű paciensekbe és denevérvérrel megkenték a vakoskodó hónaalját és a vakondürülék is ritkán maradt ki a terápiából, mivel az igen jó hatású szernek tartatik, de természetesen amint az köztudott, a vakságra a legjobb áfium a teliholdkor meztelenül szedett árvalányhaj, amit egy hónapig szűzlányok bugyijában pácolnak, majd pókhálóval bekötve az előbb jól bedörzsölt szemet a hathatós szerrel kijelenthető, hogy majd' minden húszadik, sőt, harmincadik beteg majdnem meg is gyógyula tőle.

Lám, lám, felütötte a fejét a tamáskodás, a kétségbe vonás gonosz szelleme, de ezt már jó Anyaszentegyházunk sem tűrheti, így természetesen már rakják is felettébb nagy buzgalommal a máglyát az eretnek kételkedőknek.