Te mit csinálnál ha összemennél kevesebb mint egy 1 mm-esre? :D

Háromféle módon lehetne összemenni, ebből mind a három azonnali halálhoz vezetne:

1. Ha az atomok lennének a testemben kisebbek, akkor mondjuk megfulladnék, mert nem vagyok felkészülve ezerszer nagyobb oxigénmolekulák feldolgozására. Az új ismeretlen fizikai törvények további következményei ezért amúgy már hidegen hagynának.

2. Ha az atomok ugyanakkorák lennének bennem, de a sejtek lennének kisebbek, akkor is gond van az anyagcserével, vagy a DNS sejthez mért méretével.

3. Ha a sejtek ugyanakkorák maradnának, csak kevesebb lenne belőlük, akkor mondjuk ez azt jelentené, hogy 1/1000^3 darab agysejtem lenn…

De tegyük félre mindezt, mondjuk az ember van úgy nagyságrendileg 2 méter körüli. Ez azt jelenti, hogy hozzám képest minden relatíve 2000-szer nagyobb. A fent említett franciaágy széle mondjuk ha 50 cm-re van, az egy 1 km-es útnak felel meg. A WC-re kimenetellel nem is nagyon törődnék. 10 méter itt 20 km lenne, ami nagyon tempós sebességgel is legalább 4 óra. Ha lenne útközben egy 1 cm-es küszöb, akkor az megfelel egy 20 m-es sziklamászásnak. Arról már ne is beszéljünk, hogy a 40 cm-magas franciaágy immáron 800 m-esre nőtt szintkülönbségét hogy oldom meg.

Szóval elég nehéz lenne az első pár nap. Valószínű az első nap eltelne élelemszerzéssel. Pár morzsával napokig ki lehetne húzni, ahogy fentebb írták, egy fél mm-es morzsa egy 1 m átmérőjű kenyérré válna így. Persze, hogy utána honnan jön az élelem utánpótlás ha a egyedül élsz a lakásba, az viccesebb kérdés…

Esetleg írnék valami üzenetet. Ez is elég nagy mérnöki feladat lenne. 10 m-es betűket kellene rajzolni, hogy úgy ahogy olvasható is legyen a „nagyoknak”, ráadásul kellően vastagnak is kellene lenni a betűknek, ha 0,3-as rotringnak megfelelő vonalvastagságot akarok, akkor az fél méter széles vonalakat jelent. Hogy mivel írnám, azon még most is töprengek. Valószínű nem a 2 km magas íróasztalról emelnék le egy 100 m-es ceruzát.

Élelemszerzés? Simán szomjanhalnék. A vizeskancsómat nem tudnám megmászni, az alsó szintre egyesek szerint meredek lépcső vezet, voltaképpen öngyilkosságnak megfelel leugrani a következő fokra...

A párom nem hiszem, hogy észrevenne, bárhogyan is próbálnék mozogni (az ugye látványosabb) a párnám egy tőlem erősen különböző színű részén, a hangom nyilván nem lenne nagy...

Nagyon, nagyon tehetetlennek érezném magam, azt hiszem.

Hmmm... Van egy hófehér mérleg az "ágyam" mellett (nincs ágyam, a padlón van a matrac, ez segít), s mellette egy ceruza, úgy látszik, valamikor kiesett. Megpróbálhatnék letörni a hegyéből, hajajj, nem könnyű, de legalább összeporoznám a kezem s megpróbálnék nagy munkával egy elég nagy SOS-t írni a mérlegre, hogy a párom észrevegye... Ez azért ad egy pici esélyt.