Ki mit tud a humor elméletéről? Ki ismeri a humor működését tudtok róla elméleti és gyakorlati összefügéseket mondani?

Találtam egy jó írást (Kállay G. Katalin - A humor szabad és személyes anatómiája), de elég hosszú, ezért pár, nekem tetsző részt idemásolok belőle, meg egy Örkény álhírt is (amúgy is imádom).

[link]

„A híres elméletek és bölcs gondolatok közül elsősorban Henri Bergsont, Kosztolányi Dezsőt és Örkény Istvánt idézem. Mindhárman egyetértenek abban, hogy a humor emberi jelenség, ember mivoltunkkal szembesít bennünket, vagyis a humoron keresztül talán könnyebben megérthetjük, hogy az ember milyen szánalmas és milyen fenséges, milyen nagy és milyen kicsi - egyszerre.”

-----

Örkény: Halált hozó rósejbni ( Hírek és álhírek)

"Özv. Kovács Lőrincné óbudai nyugdíjas az este rósejbnit sütött vacsorára. Alighogy az elsőt megette, gyomrához kapott és meghalt. A boncolásnál a rósejbnin kívül egy csokor hóvirágot, egy OTP kölcsönnel vásárolt KIJEV fényképezőgépet és a Rozsdatemető c. regényt találták meg az idős asszony gyomrában. Az orvosok véleménye szerint ezek az oda nem való tárgyak is szerepet játszhattak Kovácsné szerencsétlen halálában."

-----

„Arisztotelész a Poétika ránk maradt részeiben csak röviden és közvetve utal a komédiára, azt állítja, hogy a komikum forrása olyan hiba, ami nem okoz maradandó kárt, vagy olyan csúfság, ami nem jár fájdalommal. Az azonban, hogy kinek hol a fájdalomküszöbe, illetve kinek mit jelent a maradandó kár, egyénenként változó - mondhatnánk, az illető humorérzékének függvénye.

De mitől függ maga a humorérzék? Van-e "humor-érzékszervünk"? És ha feltételezünk is ilyet, valahol mélyen a szívünkben vagy a zsigereinkben, vajon szabályozható-e, és milyen mértékben? Be tudjuk-e csukni, mint például a szemünket? Vissza tudjuk-e tartani a nevetési ingert, és mennyi időre? A humor milyen mértékben biológiai szükséglet? Mennyiben vegetatív, és mennyiben függ az emberi akarattól? Elő tudjuk-e mesterségesen idézni magunkban a váratlan mozzanatot, a meglepetést? Anatómiai vizsgálatok kimutatják, hogy nevetés közben különböző jótékony hormonális változások történnek, és persze tudjuk, hogy mozog a rekeszizmunk, de ezek mind tünetek. Sigmund Freud 1906-ban írt híres esszéje szerint a humor mélyen összefügg a tudattalannal: a viccek mechanizmusa sokban hasonlít az álmok mechanizmusához, nevetésünk a tudatalatti feszültségeket szabadítja fel.”