Mi az a TCR (time code reading)?

A timecode, vagyis az időkód a videózás egyik fontos alapeleme. Mi is pontosan az időkód? Az időkód egy címke, amellyel a videó minden egyes képkockáját egyedileg azonosíthatjuk. Az időkód 4 számból áll. Az első mutatja az órát, a második a perceket, a harmadik a másodperceket, a negyedik pedig azt, hogy az aktuális másodperc hányadik képkockáján állunk éppen. Az időkód csak azért szükséges, hogy azonosíthassuk vele a képkockákat. Ahogy tesszük azt az emberi nevekkel. Kati, Isti, stb. Tehát időkód nélkül is van kép, hisz az csak egy címke, de a képkockák egyedi azonosítása kulcsfontosságú tényező lehet. Ezzel könnyedén összehangolhatjuk vágáskor a különböző kamerákkal készített képeket, hogy a képek közti váltás mindig pontos legyen, ne legyen semmilyen elcsúszás. Az időkódok használata olyasmi, mint ahogy egy térképen, koordináták alapján tájékozódunk.

Az időkódnak 2 típusa van. A non-drop frame és a drop frame. Ezekre, ahogy sok más angol kifejezésre sem, nincs jó magyar megfelelő; nagyjából azt jelentik, hogy nem-eldobott képkocka és eldobott-képkocka. A kettő között minőségbeli különbség nincs, hiszen ahogy korábban említettük, az időkód nem a kép tényleges része, csak egy címke. Ha megváltoztatom a nevemet Róbertről Gáborra, a személyem nem változik, csak a „címkém”. Tehát a drop és non-drop a címkézés két eltérő módja a videón.

A drop-nál nem képkockákat hagyunk ki, csak az időkód azon részét, amely a képkocka leírásáért felelős. Egy non-drop időkódnál a negyedik szám mutatja meg, hogy az adott képkocka hányadik az aktuális másodpercben. Tehát egy PAL videónál 0-tól indul és 24-ig megy. Mikor átváltana 25-re, újra 0-tól indul, elkezdődött a következő másodperc. Ez NTSC-nél 0-tól 29-ig, Film-nél 0-tól 23-ig. Itt a gond. Ha felveszek egy műsort, és az időkódom pontosan 0-tól indul és kereken egy óra anyagot veszek fel, akkor lejátszásnál az hosszabb lesz, mint egy óra. 1 óra, 4 perc, 20 másodperc. Az ok a másodpercenként megjelenített képkockák számánál keresendő. Itt bukik ki, pl. az NTSC-nél, a 30 és a 29.97 közötti különbség. Ez a 3 század képkockával kevesebb 4 perc 20 másodpercet számít. Ez sokakat meglep. De a hálózati Televíziók ebből pénzt csinálnak. Eladják a használhatatlan másodperceket.

Ezért a mérnökök elkészítették ezt a két féle időkódot. A non-drop minden egyes képkockát egyedi címkével lát el. Ez használatos általában a kereskedelmi adóknál, filmeknél, animációs filmeknél. A Drop frame pedig a lejátszás idejét igazítja a valós időhöz. A legtöbb sugárzott adásnál, ami hosszabb 1 percnél, általában ezt használják. A Drop frame-nél alapvetően minden képkockának van időkódja. Azonban minden percben 2 képkocka időkódját „eldobjuk”; leszámítva a 10. percet, ahol nem dobunk el egyetlen képkockát sem. Nézzünk egy gyakorlati példát:

00:00:59:24-es időkód után (PAL-ban) non-drop-nál 00:01:00:00 következik, míg drop frame-nél 00:01:00:02. Azaz a nulladik és első képkocka időkódját eldobtuk. Így kiküszöböljük az elcsúszást és az időkód megfelel a valós időnek. Összegezve: A drop frame arra szolgál, hogy az időkód a valóságosan eltelt időt mutassa, míg a non-drop frame arra szolgál, hogy minden képkockának egyedi azonosítója legyen. Minőségbeli különbség a kettő között nincs, és a drop frame-nél valójában nem dobunk el képkockákat, csak a hozzájuk tartozó címkét.

Egy DV specifikus alapfogalom a timecode break, azaz az időkód törése. Amikor egy DV kamerával kezdünk meg egy felvételt, teljesen üres kazettára, akkor az időkód 00:00:00:00-ról indul. Tehát nincs első képkocka, mindig csak nulladik. A DV szabvány szerint, ha a felvétel megkezdésének pillanatában az adott ponton nincs időkód, akkor újra 00:00:00:00-ról indul. Azaz ahol befejeztük előzőleg a felvételt, ott az időkódunk magasabb értékű, mint miután folytatjuk azt. Emberi nyelven ez azt jelenti, hogy mindig, mikor leállítjuk a felvételt és újra megnyomjuk a felvétel gombot, az időkód újra nullától indul. Tehát egy órás kazettán például 5-10x, vagy akár 50-100x is nullázódhat az időkód, így a számítógépnek elég nehéz kitalálnia, hogy valójában, most akkor hol is tart a videó. Az időkód-törés kiküszöbölése lehetséges, ha például nem szakítjuk meg a felvételt, ezzel nem nullázzuk az időkódot. Az időkód megváltoztatható, úgy is, hogy a kazettát átmásoljuk egy magnón egy másik szalagra. A magnó figyelmen kívül hagyja az eredeti időkódot és újat oszt ki, így megmarad a folytonosság. Tehát vigyázzunk az időkódra, segít a videóvágó programunknak a képkockák azonosításában.

Gyakorlatilag csak professzionális szinten használják. Szinkronnál, vágásnál van értelme, na de otthon ki csinál olyan házivideót a családról vagy a nyaralásról amit aztán framre vág?

(szóval szerintem aki drága cuccot vesz az sem használ ilyet)

Esetleg akkor látom értelmét ha amatőr szinten el akarsz kezdeni valamiféle video/filmmel kapcsolatos dolgot.