Mitől függ, hogyan döntik el hány megapixeles egy kamera?

Az eszköz (telefon, tablet akármi) gyártója eldönti, hogy az általa gyártani kívánt készülékbe milyen hardver kerüljön.

Eldönti milyen sebességű, magú processzort, milyen grafikus gyorsítót és milyen felbontású (pixelszámú) cameramodult (fényképezőgépet) épít bele. Nagyon jó hardverű gépbe nyilván nagy, alsó kategóriásba nyilván kis pixelszámút rak.

Ennyi...

A gyártó amit vesz kamerákat (így néznek ki: [link] azok meg vannak adva, hogy milyen felbontásúak. Hogy az a gyártó hogy dönti el, hogy mekkora a felbontása, az a lencsén/szenzoron/egyéb ilyen dolgokon múlik, ennyire nem értek a kamerákhoz.

A telefongyártó meg úgy dönti el, hogy hány megapixeles kamerát vegyen a mobiljába, hogy mennyiért akarja adni a mobilját.

Drágább mobilba nagyobb felbontású kerül, azért is, mert az általában jobb, illetve a nagyobb felbontáshoz komolyabb hardver is kell, ami a drágább mobilnál szintén adott.

A legfontosabb kimaradt. A telefonokban az érzékelőpixelszáma sokkal-sokkal magasabb, mint a játék műanyag objektiv feloldóképessége. Magyarul a kép jó nagy lesz, de a leképzés minősége pocsék.

Egy tíz évvel ezelőtti rendes fényképezőgép (nem kompakt, hanem DSLR) egy kitobival, 3-4 megapixeles képméretben százszor különb képet készít, mint egy tizen-huszonsok megapixeles okostelefon.

Azért tesznek a nagy felbontású chip mellé gagyi optikát, mert a chipek olcsók, az üvegtechnika meg drága. A vevők úgyis h. módon a nagy megapixeleket hajszolják és nem is érdekli őket a lencse átmérője, ami a fényt összeszedi. Mert hiába a nagy felbontás a chipen, ha egyszer az optikáról olyan kevés fénymennyiség jut csak a chipre, hogy annak alsó, zajos működési tartományában tud dolgozni. Digitális technikában az alsó helyiértékek tele vannak zajjal, a képek meg sötétek és mosottak, szemcsézettek, dinamikaszegények lesznek emiatt. Amikor bejöttek az USB webkamok, egy öreg, kidobásra szánt, képbontó csöves kamerából kiszedett, seinheiser objektívet tettem a kis vacak lencse helyére. Megdöbbentő volt a javulás, nem is hittem a szememnek, hogy egy 0,3MPixeles kamera erre képes. Olyan színeket és dinamikát azóta se láttam még a kézi kis fényképezőkön sem. Igaz, hogy a ferde vonalaknál már jöttek a pixel lépcsőcskék, de rosszabb lencsével ezt észre se lehetett venni. Egyszerűen az eredeti optikával használhatatlanul sötét és mosott volt a kép, ha beltérben próbáltam használni. Ott ugyan nem láttam a pixellépcsőt. :)

Ezek alapján állítom, 2Mpixelnél legtöbb esetben nem is kellene jobb felbontású chip, mert csak zabálják a képek a memóriát - feleslegesen. Ha nem nagyítja, utófeldolgozza az ember, akkor felesleges nagy felbontást használni az eleve nem jobb felbontású digitális képkerethez, vagy a webes méghitványabb minőségű publikációkhoz. Ott a legtöbb esetben eleve rontani kell a felbontáson még ehhez képest is, a kép hatalmas mérete miatt. Szóval minek akkor ez az egész...

Ellenben az igazi, rendes, régi fotomasina méretű üveg objektíveket vissza kéne hozni a kommersz eszközökbe is. Sokkal több az értelme, mint ennek a parasztvakításnak, ami a megapixelekkel megy. Arról ne is beszéljünk, hogy sok esetben a csip nem is tudja, amit ráírtak, hanem szoftverből ügyeskedi ki a masina. Azaz megpróbálja megjósolni, hogy a két, látott pötty között mi lehet. Ezt hívják valós kontra virtuális felbontásnak és a szkenereknél is használják régóta. No, meg is ette a fene a virtuálisával egyetemben az egészet. Interpolálni tud a számítógép is, felesleges a képpel eltárolni ezt a - nagy semmit... Igaz, jól mutat a szép szines dobozon. A csajok és a megalomán sznobok imádják... Utána meg jönnek az ökológiai lábnyom dumával, miközben nyomják milliárdszámra kifele a gyárak a sok felesleges ipari hulladékot azért, hogy évente újat vegyen mindenki. Ahelyett, hogy egyszer csinálnának meg valami tartósat, rendeset. De majdcsak rájön egyszer valaki az illetékesek közül. :)