Egy klaszikus fényképezőgép ( pl. leica, smena8) fotó film kockája mekkora rezolóciónak felel meg a digitális fényképezőgép egy képéhez viszonyítva?

A film felbontását a fényérzékeny kristályok mérete és sűrűsége szabja meg.

Ezek mérete durván néhány száz nm és pártíz um között van.

Van valóság alapja a dolognak, csak értelme nincs. Ez kb olyan, mintha azt mondanánk, hogy egy dízelmozdony teljesítménye sokkal nagyobb, mint egy kamioné. Igen, és? Egy dízel mozdony sosem fog tudni bemenni egy olyan helyre, ahol nincs vasút, sosem lesz olyan rugalmas, mint egy kamion, etc, cserébe természetesen vannak helyzetek, amikor a mozdony a megfelelő választás.

A felbontás csak egy technikai paraméter, a kérdés az, hogy a szemlélő lát e bármit abból a különbségből, ami a filmes felbontás előnye. Ahhoz, ugyanis, hogy a film jobb felbontása érvényesüljön nem árt, ha olyan objektív van a gépen, ami ezt képes kiszolgálni, nem árt, ha a képmegjelenítő (legyen szó képernyőről vagy nyomtatóról) szintén partiban van a felbontással.

A profi színes magazinok például sokáig kitartottak az analóg gépek mellett, mert az ő elvárásaiknak hosszú ideig nem feleltek meg a digitális gépek. Ennek a kornak azonban már sok éve vége, manapság nagyon szűk terület leszámítva mindenki digit géppel dolgozik, hiszen egy profi sportfotós (értsd profi objektív, profi váz) ugyanolyan magazin címlapot fog csinálni egy digit géppel, mint egy analóggal (netes felhasználásról ne beszéljünk, a fullHD és a 4k monitork is "apró" felbontást igényelnek csak egy digitális gép képességeihez mérten), cserébe nyer egy csomó előnyt, legyen szó utómunkáról, sebességről, etc...

Ezért mondom, hogy az ismerősödnek persze igaza van, csak éppen semmit nem számít.

Ha az optika teljesen problémamentes (ha már Leicát említettél, de a szovjet távmérősök között is voltak gyöngyszemek), jó a film, a fotós és a laboros is tudja, mit csinál, akkor egy kisfilmet érdemes lehet 3-4000 dpi-vel szkennelni és csodák tárulnak fel.

Emellett természetesen a filmes kor optikái között is voltak rengeteg silány vackok, tehát egy olyan általános kijelentés, hogy a "filmes fotók. k. jók voltak" az erősen romantikus nézőpont :) Voltak nagyon jók és volt még több vacak.

a filmes korszakot azért isteníti mindenki, mert 9x13-as, vagy max 10x15-ös méretű képeket hívott elő az emberek 99.9%-a, ilyen méretben meg természetesen nem látszottak az optika hibái (innen erednek a legendák a filléres, de kromatikus aberrációt sosem okozó objektívekről), nem látszott, ha kicsit bemozdult a kép, ha rossz helyen volt a fókusz...

Manapság egy vacak képernyő minden nagyítás nélkül is 4x akkora, mint a filmes korszak átlag fotósának képei, és akkor még nem beszélek az 1:1-es pixel vadászatról (ami mondjuk marhaság, de sokan imádják).

Lényegében már sehol sem előnyös a filmes fotózás.

A nagytávcsöves, profi csillagászatban a filmeknél körökkel érzékenyebb hűtött ccd lapkákat használnak (a gazdag amatőröknél is előfordul), a normál amatőrök meg dslr-t vagy vetítéssel kompaktot.

A makró miért? Mert közel van a téma? Ugyanolyan kattintás.

A mikroszkópokon is már hosszú évek óta digi kamerák vannak, az olcsó megoldásban meg webkamerák.

Esetleg ha 6 órás, zajmentes expozíciót akarsz, akkor érdekes a film.

a legtöbb vélemény szerint egy 35 mm-es Leica film negatív felbontási képessége valahol 13-20 megapixel között van. tehát ma már egyre kevésbé igaz, hogy a film felbontása nagyobb, mint a digitális gépeké, amik ma már jellemzően 18-24 megapixelnél kezdődnek, a csúcs felbontások meg 36-50 megapixelnél járnak.

(szigorúan csak a 35 mm-es film és ugyanekkora méretű full frame digitális felbontásokat összehasonlítva. a középformátum egy teljesen más lépték analógban és digitálisban is, bár a viszonyuk nagyjából hasonlóan aránylik egymáshoz)

de ahogy írták, a film/érzékelő felbontása csak egy tényező egy bonyolult képletben. a film elé a gépre csavart objektív minősége, tisztasága, fényviszonyok, a fotózás körülményei mind nagy mértékben befolyásolják a kép minőségét. márpedig hiába tudna a film laboratóriumi körülmények közt ekkora felbontású képeket készíteni, ha ezek a képek eleve nem is annyira élesek, hogy legyen értelme ennyire részletgazdagon kezelni - minél kisebb a felbontás, annál kevesebb részlet látszik a képen, tehát az életlenségek kevésbé jönnek ki rosszabb felbontás mellett.

egy olcsóbb, rosszabb optikai minőségű filmes kompakt géppel kézből fotózva könnyen lehet, hogy a kép minősége nem haladja meg a 4-8 megapixelt sem.

azonkívül ahhoz, hogy az analóg film felbontásáról beszélhessünk, digitalizálni kell. ehhez pedig nélkülözhetetlen a film scannelése. itt pedig megint szerepet játszik a scanner minősége, a film és a scanner optikai tisztasága.

maga a scannelés pedig körülményes, időigényes, a film használata rugalmatlan, mert más fényviszonyokhoz cserélgetheted a filmeket, vagy külön gépeket használsz mindegyik érzékenységű filmhez, míg egy digitálisnál csak átállítod az érzékenységet. ráadásul a digitális gépek jóval magasabb érzékenységekre képesek, mint a filmek.