Ken Lawrence gitar Aliexpressrol?

Felejtsd már el, hányszor kell még leírni?

Kínai, széthulló, iszonyat gagyi hulladékok.

Ne kinézetre vegyél gitárt parasztvakításra, hanem nézelődj a hazai használt piacon, időnként egész jó hangszerek bukkannak fel értelmes áron.

Az előző vélemény két állítást tartalmaz, amire csak a kommentelő szava a bizonyíték. :)

Erdekelne, honnan tudja ezt ilyen pontosan.

Bővebben: a legtöbb hazai bolt honlapján egyáltalán nem hazudnak arról, honnan van a hangszer, csak nem írják le (ahogy a külföldi webhopokban se írják ki, hogy Epiphone - made in China és ilyesmik).

De minimális Google kereséssel bármelyikről ki lehet deríteni, hol készülhettek. Az ismertebb nevű gyártók 6-7 OEM gyártóval dolgoztatnak, ezek Koreában, Kínában és Indonéziában vannak.

Persze kínában több tucat olyan gyár is van, akik nem gyártanak OEM gitárokat nagyobb neveknek, ezek inkább az ismeretlenebb, regionális cégeknek dolgoznak vagy simán hamisítják a márkásabbakat.

Nem hinném, ha nálunk egy SoundStation, Vision vagy Stagg gitárról megkérdik, hogy honnan származik, nem mondanák meg, hogy melyik távol-keleti országból (már ha a boltban az eladó tudja egyáltalán).

Még az is lehet, hogy egy Cort, Jackson, stb. ugyanabban az üzemben készül, mint némelyik Aliexpresses klóngitár.

A különbség az, hogy az ismertebb neveknél van némi szabvány és minőségellenőrzési alapszint, míg erről nagyjából semmit nem lehet tudni az ilyen ismeretlen hamisítványoknál.

Ráadásul nyilvánvalóan gyakran a feltett képeken nem is olyan hangszer van, amit küldenek, hanem mondjuk annak az eredetije, amit hamisítanak.

Mindennek ellenére nem kizárt, hogy lehet akár jó is.

Minden sorozatgyártás minőségi szórása egy ún. haranggörbével írható le. A harang teteje az átlagos, legnagyobb számban megtalálható minőséget, azaz a közepes/elfogadhatóan jót mutatja. Ettől felfelé és lefelé is lesz eltérés, minél rosszab/jobb egyik termék ehhez képest, annál kevesebb van belőle. Tehát lehet, hogy ezerből akad 2-3 egész kiváló is, meg két-három bűnrossz, 50 átlagnál jobb, 50 elég pocsék, a maradék meg átlagos.

A különbség a névtelen hamisítók és mondjuk az ismertebb nevek közt, hogy ez a görbe milyen alakú és mennyire nyílik szét, azaz mekkora a különbség az átlag és a nagyon rossz között, valamint az egyik cég átlagának minősége hogyan viszonyul a másikéhoz.

Szerintem sokkal nagyobb lutri egy ilyen névtelen hamisítvány, mivel jóval kisebb az esélye, hogy egy az árához képest kiváló, de legalább jó példányt kifogjon, mint egy stabilabb minőségbiztosítási rendszerrel legálisan működő gyártónál.

És ebből mi következik? Az égvilágon semmi.

Majd ha párszáz szavahihető és gitárhoz értő ember beszámol ugyanilyen tapasztalatról, az már jelent valamit.

A kínai gondolkodásban az ilyesfajta másolás nem bűn, hanem az élelmes, számító és ügyes üzletember erénye. Ezért csinálják ilyen nagyban a hamisítást és ezért nehéz náluk ez ellen fellépni.

Amúgy a 2. világháború után Japán is a nyugati cuccok másolásával kezdte.