Mit ad a labdarúgás (foci) az emberiségnek, hogy ennyire előtérben van számtalan, valóban fontos dolognál?

Reklám végett van,ez van el kell fogadni.

A cégek rengeteget profitálnak ebből.

Adrenalint. És a napi élet kellemetlenségeinek elfelejtését, az életük miatt felgyülemlett indulatok levezetését.

Már a római császárok is tudták, mit kell adni a népnek, hogy ne a gondjaikkal és a felsőbbség gazdagságával és gazságaival törődjön: "Panem et circenses", azaz kenyeret és cirkuszi játékokat. Csak ma nem gladiátorok ölnek állatokat és egymást, hanem 2x11 híres fickó rúgja a labdát a győzelemért.

Változnak az idők, változnak a feszültséglevezető formák is.

A foci az egyik legprimitívebb sport.

Ráadásul -többnyire- csóringerek nézik a lelátókról, ahogyan a multimilliomosok a pályán passzolgatnak...

Igen, érdekes kérdés. Amíg nem én végzem, addig szórakozás, levezeti az ideget sokaknak, vagy épp felspanolja őket (lásd randalírozás).

Mo.-n csak próbálkozás van erre a sportra vonatkozóan. Nem istenek a focisták.

Mit adna? Szórakozást, hogy a kedvenc csapatának / saját országának szurkolnak az embernek.

Szerintem a vízilabda, kézilabda, meg hoki szórakoztatóbb, mert ott nem fordul elő, hogy pl. most akkor egy félidőn keresztül húzzák az időt. De a foci messze a legnépszerűbb sport. Ami a helyes kérdés lenne, hogy a Forma 1 mit ad a világnak, hiszen az tényleg egy unalmas dolog.

Reklámáradatot. Egy nagy gonddal szervezett üzleti láncolat. Szerencsére nem a reklámról szól! A rongyok, amiben futkároznak az élő hirdetőoszlopok. A cipők sem, amelyek színétől még egy százlábú is elpirulna. És számos egyéb dolog van, aminek semmi köze a reklámokhoz! A pályák körüli interaktív táblák. A kapuk mellett leterített feliratok, emblémák, de még az sem, ahogy a riporterek beszélnek arról, miként adják-veszik a hirdetőoszlopokat a klubok egymás között, mint a disznókat a nagybanin. A "nagyok" képesek odáig is lealacsonyodni, hogy kólát, gépkocsit, illatszereket, dezodorokat és egyéb hulladékokat reklámozzanak. A komoly díjakért pedig határtalan, hogy meddig képesek lealacsonyodni - sportszerűség tekintetében - a hirdetőoszlopok. A meccsek közötti időszakban pedig n csatornán folyik az okoskodás a "labdarúgásról", - persze többnyire olyanok részéről, akik gyakran köszönőviszonyban sem voltak a hajdani sporttal.

Elég csak a palettán végig nézni, hogy mely cégek emblémái a leggyakoribbak, amelyek a "labdarúgást" övezik, - ezek többnyire szerényen, a háttérből eseményeket figyelemmel kísérő, nyereségorientáltságtól magukat mindig távol tartó cégek. Sokszor a stúdióban szereplők, maguk is úgy néznek ki, mint egy hirdetőoszlop.

"Kenyeret és cirkuszt"

Valamint irgalmatlan pénz van benne