Más is van, aki azért nem megy sehová és azért nem csinál semmit, mert nincsen kivel?

Mindig mindenhol le szokták írni, hogy ez mennyire szánalmas és nem értik, mert az ember tudja már maga is jól érezni magát és nem másoktól kell függeni és egyébként is el kell járni ide meg oda, mert ott lehet akkor ismerkedni, majd bekerülsz egy társaságba, ott lehet barátokat szerezni stb.

A szánalmas részével én is egyetértek, de a többivel annyira nem. Én valamiért nem érzem jól magam, ha pl. elmegyek egyedül kirándulni, várost nézni, moziba, enni-inni, sportolni stb... olyan erőltetettnek érzem, hogy "hú most akkor jajj de jó, have fun", miközben amúgy semmi érdekes vagy izgalmas nem történik velem, nincsen kivel beszélgetni, megosztani az esetleges élményt és olyan semmilyen az egész. Sokszor tök kellemetlennek is érzem, mert az emberek 90%-a nem jár egyedül ilyen helyekre, hanem ott van vele a párja, barátja/barátai vagy családtagja(i). Egyedül lenni ciki és akkor biztosan van is valami oka, hogy nincsen veled senki... Ez senkinek nem szimpatikus. Valamint nekem az a tapasztalatom, hogy a kutya nem is foglalkozik veled, ha egyedül vagy. Ha te nem mész oda, beszélgetsz stb., akkor észre sem vesznek. Viszont ezt követően is inkább az a tapasztalat, hogy max. segítőkészek az emberek (pl. megkérdezed mi hol van stb.), de beszélgetni, barátkozni, ismerkedni senki nem akar, pláne ha nem is egyedül vannak ott. Ha tovább próbálkozom, akkor már én érzem magam szánalmasnak, mert egyértelműen senki nem kíváncsi rám és csak eltűrnek, le akarnak rázni. Voltam pl. egy csoportos kiránduláson/táborban és gondoltam majd tök jó lesz, mennyi embert megismerek, úgyis mindenhol együtt leszünk ... hát konkrétan csak én mentem egyedül és mindig egyedül kullogtam valaki után. Vagy pl. jártam csoportos edzésre, de akár említhetném az egyetemet is, mert mindenhol az tapasztalatom, hogy az emberek egyáltalán nem nyitottak másokra és mindenkinek megvan már a maga élete, a maga ismerősi és baráti köre, párkapcsolata stb.