Tudnátok nekem segíteni ?

A segítségekre lenne szükségem...

22 éves lány vagyok, barátaim nincsenek, barátom sem és nem is volt...

Már oviban is kissé elvontnak éreztem magam, és megnyílvánultak az agresszió jelei. Történt egyszer, hogy egy fiúval homokoztam, és ő elakarta venni a játékomat, nem esett jól... Aztán láttam egy igazi ásót, kerti ásót tudod, és elképzeltem hogy belevágom a fejébe.

Az általános iskola maga volt a rémálom... Sokszor összetűzésbe keveredtem más diákokkal, de magamtól nem bántottam senkit, és nem is kötekedtem... Különcként élték meg hogy kicsit más vagyok, pedig normális a családom...

Ahogy idősödtem, a legtöbb lány már fiúzott illetve áradoztak róluk... Én nem tudtam ezt felfogni. Ahogy a fiúk közeledtek felêm nem tudtam mit kell csinálni, nem éreztem magam ösztönösen arra, hogy mit kell mondani egy adott helyzetben... Pl: nemrég meghalt a mamám, mindenki ki volt bukva, én pedig nem tudtam hogy ilyenkor mit kell csinálni, így eljátszottam hogy mennyire sajnálom én is, de ez nem volt igazi...

Magamról annyit hogy mások szerint nem.vagyok csúnya lány, és sok fiú próbálkozik nálam, de hiába... Úgy érzem nincs arra szükségem, hogy mások akaratának alárendeljem magam, mert lényegében ez a párkapcsolat... Akárcsak a barátság. A szüleim persze mondogatták hogy miért nem barátkozom, de nem tudtam rá érdemleges választ adni.

Valahogy úgy érzem most már magam mint egy álomvilágban... Nem érdekelnek a dolgok egyszerűen... A művészetet szeretem. Pár napja megvágtam magam véletlen egy késsel, és ahogy folyt a vérem, az csak felerősítette azt a tényt hogy én is csak egy ember vagyok... Aztán eljátszadoztam a gondolattal, hogy milyen szép és különleges lennék akkor, ha az egész testemet heg borítaná, illetve a vágások következtében vér. Így végre egyedi lehetek... Úgy érzem ez nem normális, de sokkal jobban tetszik mint a kőkemény valóság. Lehet gyenge vagyok hozzá... Elnézést ha hosszúra sikeredett... Mit gondoltok mit kellene tennem?