Másfél-2 éves korban történt dologra lehet emlékezni?

#9 Én tudok mesélni pár kisebb sztorit :) Ezek tényleg ilyen apróságok, de olyan tisztán élnek a képek a fejemben, mintha ma történtek volna (bocsi ha hosszú lesz)

Például a legeslegelső emlékem az, hogy a bátyámmal a szobánkban játszunk. Neki volt egy gokartja, én meg egy kicsi műanyag autón ültem, tudjátok, olyasmi mint a kismotor, hogy a lábaddal kellett hajtani. Régen sokat játszottunk ilyet, hogy ezeken ülve köröztünk a szobában, és volt nálunk egy csomó játék, amit kajának hívtunk, na, a legelső emlékem is ez, hogy ilyet játszottunk. Valamikor reggel vagy délelőtt lehetett, mert emlékszem, hogy nagyon fényesen sütött a nap. Aztán anyukánk egyszer csak mondta, hogy el kell mennünk, mert visszük a bátyámat valahova (gondolom óvodába).

Aztán van egy olyan emlékem is, amikor anyáék könyveit pakolgattam a könyvespolcról a szőnyegre szép sorban. Volt egy könyv, azt hiszem Krúdy Gyula Álmoskönyve, aminek ijesztőnek találtam a borítóját. Szóval miközben pakolgattam a könyveket, a bátyám elkezdett piszkálni, ami egyébként szokása volt, én pedig sírva fakadtam, majd anyukánk rászólt a tesómra, hogy hagyjon engem békén.

Emlékszem pár nagyobb hisztimre is (nagyon hisztis voltam kicsiként, annyira, hogy szüleim megtiltották, hogy mégegyszer kisgyerek legyek :D). Egyszer azért hisztiztem, mert a bátyám hintázott, és pont abban a hintában hintázott, amibe én pont akkor akartam beleülni, amikor ő is beleült. Volt másik hintánk is, de én abban nem akartam hintázni, mert az messze volt a többiektől. Szóval elkezdtem hisztizni, mire anya elkezdett engem kamerázni. Azt akartam hogy hagyja abba, ne filmezzen engem, de kicsi voltam, és nem tudtam ezt kifejezni neki, ezért még jobban elkezdtem hisztizni.

A másik hisztimet csak "Cékla-hiszti"-nek hívjuk. Itt azért hisztiztem, mert anya elkezdett céklát pucolni, én meg azt hittem, vérzik a keze... miután elmagyarázta, hogy nem véres, én megértettem, de tovább hisztiztem, mert hisztizni akartam. Nem volt konkrét oka, csak sírtam. Aztán meghallottam kintről egy berregő hangot, amire azt hittem, hogy repülő, de aztán kiderült, hogy csak egy fűnyíró. Mindenesetre erre lenyugodtam.

Arra is emlékszem, hogy egyszer bátyámmal birkóztunk, majd én odamentem anyához, és szomorúan közöltem vele, hogy a bátyám nem akar "kakika" lenni. Ez már nem tudom konkrétan mi volt, de állítólag régen volt valami ilyesmi játékunk.

Illetve régen volt egy kis magnós kazettánk, ha jól emlékszem a Haverek zenekar zenéi voltak rajta. Na, volt egy szám, ami akárhányszor megszólalt, én azt hittem, hogy azt apa énekli, és elkezdtem rá táncolni, meg a forgós fotelünkbe kapaszkodtam és pörögtem körbe-körbe. Nagyon szerettem egyébként azt a zenét, kár hogy nincs fent online sehol, hatalmas feelingje lenne, ha egyszer megtalálnám :)

Bocsi ha nem volt érdekes és hosszúra sikeredett, de egyébként nagyon szeretek így nosztalgiázni :) #6-os voltam.