Szerintetek jobb vagy rosszabb lenne a világ, ha sosem alakul ki az iparosodás, és a modern tudomány? Miért?

Van, ami jobb lenne, van ami nem.

Ami sokkal jobb volt régen, hogy a gyerekek nyugodtan játszhattak kint az utcán szülői felügyelet nélkül is. Nem volt ennyi magányos kis és nagy gyerek. Amíg a szüleink bent intézték a házimunkát vagy otthon se voltak, mi a többiekkel kint bicikliztünk, gumiztunk a föld úton, autó minden szökőévben jött arra. A munkahelyem előtt van egy út, amin 5 perc mire nagy nehezen át lehet vergődni a sok autótól. 60 évvel ezelőtt egy ismerősöm a többi gyerekkel libát terelt ugyanazon az úton. Volt ott kisgyerek, nagy gyerek, felnőtt meg sehol és biztonságban voltak.

Az én gyerekem a kapun se léphet ki úgy felügyelet nélkül, hogy ne legyen életveszélyben és még a járdán is állandóan figyelni kell a kapukon váratlanul kihajtó autók miatt.

Viszont 100-120 éve tudjuk jól, hogy 10-ből hány gyerek élte meg a felnőtt kort a gyerekbetegségek miatt.

A nagyszüleim földművesek voltak. Volt, amikor segítettem nekik a palántát magolni. Ott volt az egész család a nagy fóliában, tavasz volt, bent kellemesen meleg, minden csupa fény és jókedv. Arra gondoltam, ezek az emberek nem ismerték a depressziót. Iszonyú kemény munka volt a sok holdas földeket bekapálni 40 fokos nyári melegben is, amikor sehol egy árnyék, de depressziósak nem voltak. Mi meg ülünk a fénytelen irodáinkban és meg akarunk halni.

Nem rohantak sehova.

Ma már a gyerekek is mindenhova sietnek, semmire nem érnek rá. Képtelenek belemerülni hosszan bármibe is, mert fel vannak pörgetve, pl. a TV mesékkel.

A gyerek sorsa nem azon a két agyonhajszolt emberen múlt, akik most úgy tudják megoldani a gyerekeik szocializálódását, ha a saját szabadidejükről lemondanak és mindenhova kísérik a gyerekeket. Szerintem bármennyit is dolgoztak régen, sokkal több énidővel rendelkeztek a felnőttek.

Van bennem egy nosztalgia, de lehet, hogy nem bírnám azt a fajta kiszolgáltatottságot, főleg ha beteg vagy. Ma se valami fényes az egészségügy, de ami 100-200 évvel ezelőtt volt, azt mi már szerintem nem bírnánk. Mondjuk nincs kizárva, hogy aki túlélte a gyerekkort, az makkegészségnek örvendett 90 éves koráig.

De volt akkor is sokféle nyomor. De a magány talán nem volt ekkora.

"vakon hittek egy vallásban, amiből egy szót sem értettek, mert idegen nyelven hallgatták."

Hallottál már a Reformációról? Jóval az iparosodás előtt történt, sőt volt egy időszak (16. - 17. század amikor Magyarország és Lengyelország 90%-a Református vallású volt.

tegnap 23:57

Azért a gondtalan gyerekkor pont nem a középkori paraszti élet pozitívuma, mert ebben a formában nem igen létezett a gyerekkor se. Nagyon fiatalon beálltak dolgozni már a gyerekek és csináltak mindent, amit fizikailag bírtak.

A szociális élettel kapcsolatban egyetértek, de azért ez kétélű penge. Ha rossz környezetbe születtél bele, akkor változtatni se tudtál rajta, életed végéig ugyanazokkal az emberekkel ragadtál lényegében.

Szerinted az olyan rossz volt a gyerekeknek? Kötve hiszem, hogy rabszolgaként hajtották őket. Szerintem óriási sikerélmény volt nekik, mert látom, mennyire büszke a gyerekem, ha bármiben tud segíteni.

Most mi van? Lepasszolja az ember a gyereket az óvodában/iskolában, késő délután érte megy. A gyerek napi élményei nem kötődnek se a szülőkhöz, se a családhoz. Este a szülő már fáradt, marad a hétvége, de akkor is bepótolod a házimunkát. Ha meg home office van, hiába vagy otthon, nem tudsz úgy figyelni a gyerekre, teher neked és ezt érzi is.

Akkor ő is fontos, tevékeny tagja volt a családnak. Nem töltötte távol az életének nagy részét a családtól, a szülőktől. Észrevétlenül tanult meg mindent tőlük. Nem állt ott 18 évesen rászakadva azzal a felismeréssel, hogy te jó ég, semmihez sem értek és mi lesz most velem és egyáltalán minek élek? Nyilván aki rossz környezetbe született, annak nagyon rossz sora lehetett, rakhattak rá erején felüli terheket, de azért szerintem nem ez volt az átlag. Ráadásul a szülők, nagyszülők tekintélye automatikus volt, hiszen mindenre ők tanították meg a gyerekeiket. Nem is volt olyan generációs szakadék, mint ma, ahol a gyerekek lesajnálják a nagyit, mert képtelen bekapcsolni az okostelefont.

Az borzasztó lehetett, amikor 10-en laktak 30-40 négyzetméteren és még ágy se jutott mindenkinek, viszont azok az emberek tavasztól őszig szinte csak alvásra használták a házat. Télen nem tudom, hogy nem őrültek meg, biztos elmentek a fonóba, de ott se lehetett egész nap lenni gondolom.:) Mondjuk szerintem akkor is sokat voltak kint, mert az állatokat el kellett látni.

Én csak a népességnövekedéssel kapcsolatban fogalmaznék meg egy véleményt mivel erről még senki nem írt:

A népességnövekedés egy jó ideje r-stratégista módon működik tehát ha a népesség meghaladja a bioszféra eltartóképességét akkor óriási mértében zuhanni fog a népesség szám.

Ez pedig különböző módon fog bekövetkezni, most talán amelyik a legaktuálisabb az a vírus. Ez is hozzájárul majd a természet öntisztulásához, nem is a semmiért mondják, hogy a következő évtizedek a vírusok időszaka lehet.

Szóval előbb utóbb óriásit fogunk visszaugrani a múltba mert bizony ha aktivizálódik az öntisztulás akkor a gazdaság is összeomlik.

Azért én nem mondanám, hogy a gyermekeknek olyan jó volt annak idején.

Hisz a népesség 85%-at a parasztság tette ki. Ezen belül is a sok föld nélküli zsellér, cseléd, napszámos volt. Akiknek se vagyonuk sem saját tulajdonuk nem volt szine rabszolgaként éltek sokszor éheztek és nem volt lehetőség kitörni. Persze dolgozol kint a 30 fokban a földesuradnak akitől kb annyit kapsz, hogy pont ne halj éhen, aztán még fizesd az adókat szolgaltasd be az allataid.

De a magyar irodalomban sok regény van erről lehet olvasni.

A gazdagabb parasztok kisnemesek nemesek már jobb életkörülmények között éltek.

A kérdésre a válaszom: a nehézségek ellenére az embereknek több szabadidejük volt nem dolgoztak annyit mint a mai ember tudatlanok voltak, nagyon sok volt a tabu téma amire nem tudtak rakeresni a neten.

Ha megnezed a régi anyakönyveket a halál nem válogatott elvitte a tíz éves gyereket úgy ahogy a 30 éves apát arról nem is beszélve, hogy az újszülöttek fele nem élte meg az 1 éves kort meg a 18. sz magyar parasztvilagban sem.

A betegségek pedig szörnyűek voltak egy lyukas fog miatt is honapokig szenvedtek az emberek, sima megfazasba bele lehett halni. Sokszor azt sem tudták mi az ember baja ráfogták, hogy vízibetegség, csúnyanyavaja, agygörcs, hideglelés, rothadás, vörheny, nehézkór... Ezek mind halál okok ahol ez emberek hosszú több hónapos sínylődés után haltak meg. Belegondolni is borzalmas.

Szóval könnyű modnai, hogy jó lenne akkor élni de rohadtul meggondolnad magad ha hirtelen oda kerülnél. Lehet abban a korban már rég halott lenne az itt válaszolók fele.

9-es igen, azt én is olvastam, hogy nem is adtak nevet a kisbabáknak 1 éves koruk előtt, hogy ne kötődjenek annyira. Mondjuk nem hiszem, hogy ezen múlik a kötődés, de valamennyit biztos számít, ahogy a levágandó állatokat is azért nem nevezték el, hogy ne kötődjenek hozzájuk.

Kb. úgy lehettek a gyerekeikkel, mint mi az idősekkel: be volt kalkulálva, hogy meghalhatnak, ezért valamennyire jobban fel voltak készülve a gyerekek halálára. Nyilván megrázta őket is, csak egyszerűen benne volt a pakliban. Ma ez már nincs benne a pakliban és ne is legyen! Hát ez önmagában elég ahhoz, hogy ne akarjak visszamenni abba a korba. A terhes nők a szüléshez feketébe öltöztek, mert 50% eséllyel meghaltak szülés közben. Mondjuk ennek fényében nem is biztos, hogy túl magas a császármetszések aránya manapság, mint ahogy a természetes szülés hívei azt gondolják.