Egyetemisták! Ti hogyan álltok hozzá a diákmunka, munkatapasztalat kérdéséhez?
22 éves vagyok és még soha nem dolgoztam, sem diákmunkán, sem rendes állásban (max. családon belül besegítettem vendéglátós rokonnak). Igazából soha nem volt komolyabb motivációm a munkához. A szüleim anyagilag is támogatnak a mai napig, alapvetően jó anyagi körülmények között élünk és nekem sem voltak soha költségesebb kívánságaim vagy szükségleteim, amikre külön meg kellett volna keresnem a pénzt. Vidéken élünk így itt nincsen sok lehetőség, emiatt errefelé nem is elterjedt a diákmunka. A barátaim, osztálytársaim sem dolgoztak soha, így az sem volt, hogy pl. elmentünk volna együtt és akkor az egy jó szórakozás, kaland. Egyetemre már értelemszerűen egy nagyobb városba járok, ahol már több a lehetőség, de ezek is túlnyomó részt a klasszikus diákmunkák (vendéglátás, kereskedelem, fizikai munkák). A többi tényező változatlan, önmagában ezek a munkák pedig nem vonzanak. Viszont olyan szakon tanulok (bölcsészettudomány), ahol nincsen szakmai gyakorlat és alapól egy elméleti képzésről van szó, tehát nem nagyon tanulunk gyakorlatban is alkalmazható dolgokat. Így nem tudok más, a szakomhoz kapcsolódó munkát sem vállalni. A jövőben tovább szeretnék majd még tanulni, tehát egyelőre még az sem esedékes, hogy majd el kell mennem főállásban dolgozni, külön költözni stb., ez még mind odébb van.
Őszintén szólva én nem érzem ezt problémának. Örülnék neki, ha lenne egy olyan munkám, amit az egyetem mellett is tudok végezni és szeretném, szívesen csinálnám vagy akár még hasznos tapasztalatnak is ítélném meg, amiből az ember tanulhat, fejlődhet. Viszont ennek hiányában mindig inkább úgy voltam, hogy jó, majd később esetleg még jön valami lehetőség, de addig inkább másra koncentrálok, tanulok stb.. Viszont azt érzem, hogy sokak szemében ciki, ha valaki ennyi idősen nem dolgozik. Mindenhol azt nyomatják, hogy mennyire fontos a munkatapasztalat, a gyakorlati tudás. Valamint sokakon úgy érzem, hogy egyszerűen nem kezelnek felnőttként, nem vesznek komolyan, mert én még nem dolgoztam, nem dolgozom. Szóval szoktam kapni ilyen jellegű negatív megjegyzéseket.
válasza: válasza: válasza: válasza:
válasza:Amúgy köszönöm szépen a válaszokat csak kicsit késve reagálok, mert elég sokan írtatok és így picit nehéz követni.
Én nyelvszakos vagyok, konkrétan anglisztikás, így elsősorban angolból szeretnék korrepetálni. Középiskolás szinttel bezárólag még talán más tárgyakhoz is hozzá tudnék szólni, mert nyilván én is jártam középiskolába, faktokra, érettségiztem stb., de nem érezném magam benne hitelesnek és biztosan vannak olyanok, akik azokban jártasabbak. Soha nem úgy hirdettem magam, hogy "kezdő vagyok, nincsen semmi tapasztalatom, bizonytalan vagyok, biztos van jobb is" stb., csak szimplán realista vagyok és nem szeretnék megtéveszteni senkit sem. Nekem ez fontos és szerintem ez nem kor vagy tapasztalat függvénye, hanem inkább az ember gondolkodása, hozzáállása, személyisége határozza meg. Anno én is jártam nyelviskolába és magántanárhoz is és valahol pont amiatt részesítettem előnyben a nyelviskolákat, mert az megbízhatóbbnak, korrektebbnek, hitelesebbnek, célorientáltabbnak, őszintébbnek tűntek mint a magántanárok. Magántanárban én is csalódtam már, pont abból kifolyólag, hogy a hirdetésbe mindenki azt ír, amit szeretne és az nem feltétlenül valós. Én ezt mindenképpen szeretném elkerülni és ez persze lehet, hogy kevésbé sikeres és jövedelmező, de tisztább. Én semmiképpen sem szeretnék senkit sem átverni, megtéveszteni, kihasználni, kizsebelni stb., mert voltam a másik oldalon és tudom milyen érzés.
válasza:Egyedül gyakorin találkoztam azzal, hogy ciki, ha valaki nem dolgozik egyetem mellett. A való életben minden ismerősöm és hozzátartozóm azon a véleményen van, hogy inkább a tanulmányaival foglalkozzon az ember, ne valami alja munkahelyen húzza az igát, ha egyébként a szüleinek nem probléma biztosítani a megélhetését. Nyilván más az, akinek a diploma utáni munkalehetőségeit befolyásolja, hogy dolgozott-e már az adott szakmában, vagy nem, de sok olyan szak van, ahol nincs sem lehetőség, sem szükség fizetett gyakorlatra, gyakornoki munkára vagy hasonlókra.
Én orvosira járok, jövőre végzek, nem dolgoztam mellette sosem. Nincs miatta lelkiismeretfurdalásom, nem én erőszakoskodtam otthon, hogy továbbtanulhassak, hanem a szüleimnek mindig is természetes volt, hogy ha képes vagyok megfelelő eredményeket elérni és megvan a motivációm is, akkor támogatnak, ameddig tanulok. Nyilván az orvosi karrierem szempontjából mindenki magasról tesz majd rá, hogy egyetem alatt hány embert korrepetáltam, mennyi hamburgert sütöttem meg a mekiben vagy hány órán át pakolásztam valami raktárban diákmunkán. Ha pénzre lenne szükségem, akkor inkább vennék fel diákhitelt, olyan munkát nem vállalnék, ami az anyagiakon kívül semmilyen módon nem járul hozzá az előrejutásomhoz, de legalább jó sok időt elvesz, hogy a tanulás rovására menjen.
válasza: válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!