Ki van szintén összetörve szívügyileg? Vagy csak szar napjai vannak?

Nekem most az önértékelésem van a bányabéka hátsója alatt. Az is számít? Tudom, hogy mitől, de nem vagyok képes változtatni, még arra se érzem magam érdemesnek. Senkiben és semmiben nem bízok (magamban sem).

Ördögi kör.

Kitartást kívánok mindenkinek🥺

Nekem mindkettő. Az elsőn már kezdek túllépni, de még így is sokszor eszembe jut.

A második kicsit összetettebb. Nulla az önértékelésem, önbizalmam, és hiába tudom én is az okát, meg elméletben, hogy mit kellene tennem, gyakorlatban valahogy nem is sikerül, és néha (szégyen szemre) rá sem bírom magam venni a változtatása. Viszont az utóbbi időben mégis sikerült kisebb pozitív előrehaladást elérni, amit rögtön földbe is döngöltek pár napja.

Sosem voltam magammal kibékülve, de már kezdtem elfogadni magam. Világéletemben vékony voltam, mindig is az egészséges határokon belül, de nagyon, nagyon nehezen tudok magamra kilókat felszedni, hát, még fent is tartani. És ezt vágták hozzám, de eléggé megkérdőjelezhető stílusban, és kicsit tiszteletlenül is. Úgyhogy, most úgy érzem, egy picit mélyebbre kerültem.

Mindkettő van, bár nem részletezném...

Nagyon kedves vagy Kérdező, hogy jutott eszedbe, hogy ilyen kérdést tegyél ki?

Te is és az előttem válaszolók is biztosan csodálatos emberek, szép napot mindenkinek! <3

Néha úgy érzem szeretnék magam mellé egy párt, néha viszont tökéletesen megvagyok egyedül is (főleg ha romantikus sorozatokba temetem magam)

Volt már egy párkapcsolatom, amibe hülyeség volt belemennem, kvázi "tönkretettem" magam benne, és hónapokig úgy éreztem, inkább öregednék meg macskák között, teljesen egyedül. Utólag jöttem rá, hogy soha nem is voltam szerelmes az illetőbe.

Egyébként kezdem teljesen feladni azt, hogy valaha is párom legyen és szerelmes lehessek valakibe. Nem azért mert rondának tartom magam vagy valami, hanem mert az utóbbi időben jöttem rá, hogy aszexuális vagyok. És hát gondolom ezt egyik srác sem díjazná :D De én tényleg undorodom a gondolatától is, hogy le kelljen feküdnöm valakivel, ezt eddig pedig még senkinek sem mondtam el (csak a legjobb barátnőm tudja), mert tudom hogy nem "normális" és úgyse értené meg senki. Emiatt nem merek már ismerkedni se...

Kitartást, kedves előző válaszolók!

Az én szívem is kicsit megtört. Benne voltam egy kapcsolatban, amely során szinte tönkrement az önbecsülésem. Ebből kiléptem és elkezdtem "gyógyulni". Később alakulni kezdett egy kapcsolat, de most felfigyeltem az intő jelekre, így kihátráltam, csak szexre kellettem volna... Az elején kicsit beleéltem magam, sajnos sokszor csak jót feltételezek másokról. A gyerekkorom sem volt egyszerű, egy agresszív alkoholista "apa" mellett nőttem fel, akinek ma is alig jutok eszébe.

Most nyár elején éreztem azt, hogy belefáradtam, hogy csak kapjam a rúgásokat és a szeretetem feleslegesen osztogassam. Ezt nem csak párkapcsolatokra értem, hanem barátnak hitt emberekre is. Bizalmatlanabb és óvatosabb lettem, próbálok vigyázni a szívemre. Ettől függetlenül nem érzem magam megkeseredettnek, sőt valahogy inkább egyre békésebbnek.

Köszönöm ha elolvastátok, jó volt ezt kiírnom magamból.