Miért illegális az eutanázia?

A szenvedő, beteg embereknél megérteném az autanázia iránti vágyat..

Az ilyen életképtelenség nem ok az eutanáziára.

Kár hogy a mai napig ott tartunk, hogy a mentális betegségeket nem tekintik komoly, önálló betegségként, és egyenesen tabu erről beszélgetni, főleg nyilvános tereken. Buszon, vagy akárhol simán ki mondják, hogy kinek mi a baja, hogy itt gennyedzik, azt vágták le, most megyek sugárra stb... De ha kimondod, hogy pszichiátria, már megy a susmus meg az elidegenedés.

Tehát nem tartom igazságosnak azt, hogy csak terminális állapotban lévő betegek, esetleg még az ezt megelőző szakaszban lévő embereknek adatik meg a lehetőség. Vannak nagyon is komoly, súlyos visszafordíthatatlan pszichiátriai kórképek, amik nem csak az egyénnek, hanem a környezetének is szenvedést okoz.

„az ilyen életképtelenség nem ok az eutanáziára” Nem ok, ebben igazad van, de sajnos a természetes szelekció sem működik már úgy, mint ezelőtt pár évszázada (és nagyon csúnyán hozzáállva, mi tartjuk el a sok életképtelen, semmirevaló stb... jelzős embereket)

Az öngyilkosság is olyan, hogy akármennyire is lehet elszánt egy ember, a környezeti változásokat nem lehet kizárni, sőt, volt olyan személy, aki a 10.-ről ugrott ki, és túlélte, és nem vesztette el az eszméletét, viszont minden végtagja leszakadt. Most ugye lehetne hagyni az illetőt úgy, ha már ezt akarta, de ugye az büntetendő, nem etikus stb... Továbbá az életmentő beavatkozások elvégzésé megilleti minden embert. Aztán lehet jön a csekk az ezenfelüli ellátásra, meg az eljárás, mert bűncselekményt követett el az öngyi jelölt (bár gyakorlatban sztem másképp van).

Ebből leszűrve, jogod van élethez, de a halálhoz nincs.

Valahol megérteném azt, ha nem akarja egy ember kioltani másnak az életét, de nem csak az asszisztált eutanázia létezik. Egyébként szerintem nem kéne attól tartani, hogy nem lenne olyan személy, aki ezt a „piszkos munkát” ne végezné el pénzért.

Meg nem tudom, hogy azok, akik több hasonló kérdés alatt ilyesmit kommentelnek, hogy „hát aki akarja, az úgy is megteszi”, valaha keresztül ment e ilyesmi krízisen. Annyi, de annyi faktorral kell szembenéznie egy ilyen állapotban lévő embernek, és annyira cikáznak a gondolati a társadalmi nyomás miatt berögzült dolgok miatt, hogy ez korántsem ilyen egyszerű feladat kivitelezni. És ott a félelem az ismeretlentől is... De ennek lélektanát sokáig lehetne elemezni, de nehéz olyannak elmagyarázni, aki nem élte át, vagy elfelejtette azt az önmagát.

Csak érdekesség képpen, és elindulásnak annak, akit érdekel a téma:

[link]