Mi a véleményetek?

19 éves fiú vagyok. Nem igazán jövök ki a családommal. Ezt úgy értem hogy szeretem őket meg nem is bántanak, de egyszerűen úgy érzem hogy nem tartozom közéük. Teljesen másak mint én. Családi eseményeken már nem is szoktam részt venni mivel olyan mintha idegenek közt ülnék. Barátaim egyáltalán nincsennek, a lányoknál pedig eddig többször is felsültem és egy pár éve már nem is próbálkozom náluk. Az osztályban levegőnek néznek. Összességében úgyérzem hogy sehova sem tartozom. Öngyilkos nem akarok lenni mert nem bírnám megtenni se, de szinte folyamatosan azt érzem hogy megakarok halni. Nem akarom megtenni, de várom az egésznek a végét. Esténként sokszor sírógörcs üt ki rajtam. Úgyérzem hogy semmi szép és jó nincs az életben, az emberekben pedig csak a rosszat tudom meglátni. Egy örömöm a filmekben vagy könyvekben és videójátékokban van. Tudom ez most így hülyén hangzik de pl. annyira nyomaszt az is hogy ha egy jó film, játék vagy könyvet megnézek/elolvasok/kijátszok érzem azt hogy ez nem igazi. Tehát rendesen azon szorongok hogy ilyen nincs, ez csak fiktív és a valóságban nincsennek ilyen jó dolgok. Hajlamos vagyok még úgymond "pótolni" a barátokat fiktív karakterekkel. Pl. állandóan arról álmodozom (és kérlek ezért ne nézzetek hülyének) hogy pl. Tony Stark az egyik jó barátom. Tudom hogy nem valódi, de ez a tudat nyomaszt. Ami valószínűleg amiatt van hogy a valóságban már a saját öcsémmel is csak köszönő viszonyban vagyunk. Nem vesztünk össze vagy ilyesmi, hanem egyszerűen nem tudok kapcsolatot teremteni az emberekkel. De semilyen formában. És egyszerűen ez már megőrít. Nem tudom mit kéne tennem. Őszintén teljesen összeomlottnak érzem magam, néha még bolondnak is...