Tudnátok érvelni amellett, hogy miért érdemli meg az emberi faj a létezést?

Nekem se.

Az állatvilágot nézve például minden annyira egyszerű és természetes és magától értetődő. Nincs rossz, nincs jó. Megszületnek, élnek, szaporodnak, elpusztulnak.

Az emberi világban meg annyi jó és annyi rossz van, hogy már belezavarodik az ember. Olyan szélsőségek, olyan különbségek, amiket szinte fel sem lehet fogni. És hoznak az emberek bármi hasznot? Nem nagyon látom.

A létezés nem annak a kérdése hogy kiérdemeljük-e, vagy sem,hiszen ugyanolyan állatfaj vagyunk mint minden más hasznos, vagy kártékony lény a földön, Mindig is valamilyen szinten egoista hozzáállásnak tartottam, amikor valaki ki akarja vonni magát ezalól.

Nem vagyunk akkora szám, hogy valami hatalmas isteni büntetést érdemelnénk.

Lehet, hogy nihilista hozzáállás, de én így látom az emberiséget:

a bolygó több nagyobb kihalási hullámot is túlélt már, és nem mi vagyunk a legnagyobb csapás. Jelenlegi tudásunk szerint mi vagyunk az egyetlen intelligens faj a látható univerzumban, ami önmagában is csodálatos dolog (hogy fehozzam ezt a klisét: mi vagyunk az univerzum egyetlen részei, amik képesek felfogni az univerzum létezését). De ha tönkre is tudnánk tenni a bolygót, kit izgat? Pármillió év múlva (ami kozmikus mércével minimális idő) úgyis belecsapódunk a Napba, és teljesen mindegy lesz, hogy léteztünk-e vagy sem.

Ami meg a társadalmat illeti, az emberek többsége normális, rendes, értékes, és csak kis százalékunk rontja el a megítélésünket magunkról. A jó emberek nem kerülnek bele a hírekbe, míg a rosszakat folyton az arcunkba nyomják. Ha egy nap összefutsz 99 normális emberrel, és 1 kreténnel, akkor valszeg a kreténre fogsz emlékezni, de arányaiban egyértelmű, hogy nem igazságos a kretén alapján megítélni a többi embert.