Szerintetek arra a kérdésre lesz valaha válasz hogy: " Mi következik a halál után? "

Igen.

Semmi nincs utána. Csak az emberek többségének nagyon meredek, sőt, sokkoló felfogni, hogy az életnek valamikor vége van.

Szerintem párszáz év múlva tudni fogja az emberiség, tudományosan bizonyított tényként. Ugye itt aki azt írja, hogy nincs utána semmi, az tudatában van annak, hogy az állításukat semmilyen módon nem tudják bizonyítani? Tiszteletben tartom a véleményeteket, de legyetek tudatában, hogy csak vélemény, amit formáltok, nem tény. Ugyanúgy azt sem lehet bizonyítani, hogy van utána valami. Egyszerűen nem tudjuk.

Ami érdekesség, az a “mind-body problem”, akármennyire kezdjük megérteni az agy működését úttörőnek számító, fantasztikus felfedezésekkel az agytudomány területén, a mai napig a legnagyobb tudósok sem tudnak arra választ adni, hogy az agy miként képes szubjektív öntudatot létrehozni. Egyszerűen a kognitív funkciókon felül van valami, ami többé tesz minket, mint (bio)robotok. Az agy felelős a gondolatokért, emlékekért, látásért és kb minden másért, viszont ki van tudatában ezeknek a gondolatoknak, emlékeknek, látásnak, stb? Miért vagyok én ebben a testben, te meg abban? Az én 80 milliárd neuronom milyen folyamat lévén hozza létre azt a szubjektív világérzékelést, amit énnek nevezek?

3 lehetőség van.

1.)Az agy valahogy képes ezt a jelenséget teljes egészében létrehozni, és tényleg nincs semmi a halál után, és ezt a tudomány előbb-utóbb kideríti.

2.)Van valami az agyunkon kívül, ami minket azzá tesz, amik vagyunk, csak jelenleg még nem tudjuk ezt igazolni, de majd a tudomány kideríti.

3.)Soha nem deríti ki a tudomány.

A tudomány fejlődését elnézve szerintem az első 2 valószínűbb.

A személyes véleményem az, hogy szerintem van valami a halál után, és volt valami a születésünk előtt. Nem tudom bizonyítani, hogy így van, egyszerűen csak így érzem. Úgy gondolom, hogy a személyiségünk, emlékeink az agyunkkal együtt meghalnak, de van valami (ami ezt a személyiséget és emlékeinket birtokolta), ami örök.

Nem hinném, hogy azért gondolom ezt így, mert félnék a haláltól. Ha nincs utána semmi, az nem rossz. Nincs több szenvedés, gonoszság, igazságtalanság, gyász, szomorúság, betegség, félelem. Valahol még jobbnak is tűnik, mint örökké élni, és nem tudni megszabadulni a terhektől.

Talán azért látom így a dolgokat, mert mindig rettenetesen érdekelt mi hogyan működik. Szerintem az igazságot és élet értelmét (ha van), emberi ésszel nem lehetne felfogni. Viszont olyan csodálatosan működik az élővilág, az univerzum, végtelenül intelligens a természet, és az ember az evolúció során már egy olyan stádiumba ért, hogy kezdi felfedezni maga körül a dolgokat. Kicsit olyan, mintha az univerzum magát elkezdené felfedezni elvégre ugyanabból az anyagból vagyunk, mint minden más, és egy évmilliárdok alatt lezajló elképesztően lélegzetelállító folyamat részekén itt lehetünk, a természet által felruházott értelem pedig segít minket a nyomozásban, hogy megtudhassuk talán valaha, hogy kik is vagyunk és honnan jöttünk. Ez a gondolat mindig hidegrázással tölt el…:) szóval összességében nem hiszek abban, hogy egy “Isten” megteremtette ezt az egészet, abban viszont igen, hogy ennek az egésznek van valami értelme, amit egyelőre felfogni sem tudnánk szerintem. Számomra ez a hit.