Hogyan került Mo.-ra ennyi kínai kiskereskedő?

Amúgy tényleg érdekes téma ez.

Kőbányán élek, itt rengeteg PANELLAKÁS van kínai tulajdonban.

Sokat kiadnak, sokban ők laknak.

A szomszédomnak lekértem a tulajdoni lapját, ott valami olyasmi lehetett, hogy megörökölték az ingatlant, eladták kínainak és vissza bérlik tőle.

Vagy olyanokról tudok, hogy kínaiak egymás melletti lakásokat vettek meg és azokat nyitották össze egy lakássá.

Érdekesek ezek a kínaiak mert elvannak panellakásban, de például az autójukra sokkal jobban adnak. Jaguár, BMW, Land Rover, 20-30-40 milliós autók állnak a proli Kőbányai panelok előtt...

1-es ne beszéljen butaságokat: Közép,- és Kelet-Euróában Ororszországot leszámítva Európában Magyarországon a legmagasabb a kínaiak száma/aránya. Románia meg sem közelíti.

Kérdésre a válasz alapvetően három összetevőjű:

- a rendszerváltozáskor a régióban Magyarország volt az első ország, mely egy ideig vízummentesen engedett be kínai vendégmunkásokat, kik közül sokan itt is maradtak

- a kormány kifejezetten nagy hangsúlyt fektet a kínai kapcsolatokra

- az itt élő, nagyjából 30.000 fő jó hírünket kelti, s újabb kinti ismerősök érkeznek

A magyarországi kínaiak négy csoportra oszthatók:

- a (jobbára alacsony minőségű és árú) árucikkeket/ételeket kínáló vegyesboltok/kifőzdék tulajdonosai és alkalmazottai, kik hosszú évek óta itt élnek, magyarul csak annyit tudnak, amennyi a munkájukhoz szükséges, a többségi társadalommal vegyülni nem óhajtanak és nem is tudnak

- az ő Magyarországon született, magyar közoktatásban tanuló gyermekeik, kik egyfajta hidat képeznek a két kultúra között

- cserediákok

- az utóbbi néhány évben beköltözött, angolul jól beszélő (viszonylag fiatal) és kifejezetten jómódú üzletemberek, kik szintén nem foglalkoznak a többségi társadalommal.

Az első két csoport főleg a X., VIII. és IX. kerületi panellakásokban él, míg az utóbbi új építésű drága társasházakban.

Természetesen vidéken is vannak, mert tényleg szinte még a kisvárosokban is akad egy-egy kínai üzlet. A vidékiek viszont jóval izoláltabbak, számukra nem érhető el az, ami a fővárosban lakó kínai közösség előtt nyitott (pl. kínai kalligráfia szervezett oktatása a gyermekeknek, kínai nyelvű újság, otthonról importált különleges alapanyagok főzéshez stb). Következésképpen el is mondható, hogy a magyarországi kínaiak nagyobb része a fővárosban él.