Ezek a "van egy szint ami alá már nem ereszkedem le" és "ne foglalkozz vele" nézetek nem kontraproduktívak és károsak a társadalomra?

Egyre több a mások életét megkeserítő antiszociális egyed. Prosztó viselkedés, zajongás, rombolás, szemetelés, a lista folytatható bármeddig. A közös pont az lenne ezekben a dolgokban hogy ezeket főleg pár retinens követi el, és mégis egy teljes közösség szenved tőle. És általában amikor senki nem tesz semmit ellenük, pontosan ehhez hasonló fellengzős, önfelmentő semmitmondással próbálják megideologizálni: "egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá", illetve "ne foglalkozz vele, majd abbahagyja". És általában ezek az egyedek pont hogy vérszemet kapnak ha látják hogy senki nem lép fel ellenük, rátesznek pár lapáttal, és méginkább gátlástalanúl folytatják a másokat zavaró antiszociális dolgaikat.

Miért terjed mégis ennyire ez a mentalitás? Vagy miért van az, hogy amikor valaki végül mégiscsak fellép ezek ellen az emberek ellen a közösség érdekében, akkor a közösség nem áll mögé, hanem még őt is hibásnak próbálják beállítani? Holott az ilyen személyek ellen általában a szép szó kevés, tényleg csak a radikális tettekből értenek. Vagy mivel és hogyan lehetne másképp az ilyen embereket "megnevelni"?