Van itt olyan ember rajtam kívül aki szintén utálja az egyetemet és sok mindent szégyell a múltját illetően?

És ez kit érdekel? Végzősként van még kb 4 hónapod, utana gondolom lesz egy jó munkád, azért tanultál. Költözhetsz is ha akarsz, új embereket ismersz meg, lesz pénzed kajára.

18 évig azt hallgattam a szüleimtől, hogy az egyetemi évek lesznek legszebbek. Ehhez képest nekem baromi nagy csalódás volt, tiszta lelki beteg lettem, hogy a legszebb években ilyen boldogtalan vagyok. A szak se tetszett annyira, meg az évfolyamtársaimmal se jöttem ki igazán. Sajnos én se erőltettem meg magam, hogy eljárjak mindenféle programokra. Igazából örültem, mikor vége lett, de kicsit bánom, hogy úgy átment rajtam ez az egész, mint huzat a házon. xD

Dettó az, mint a 18-as válaszoló. Ma már tapasztaltabb emberként sokkal jobban kihasználnám az egyetem adta lehetőségeket, meg kiröhögném a károgó rosszindulatú oktatókat, de akkoriban komolyan vettem ezeket a balekokat. Fogat összeszorítani és lediplomázni, ez a javaslatom. Ilyenkor már nincs mit tenni.

Én akartam egyetemre menni, aztán mégsem úgy jöttek össze a dolgok. Visszagondolva csodálattal néztem fel az egyetemista diákokra, de lehet, hogy én nem bírtam volna azt a terhet. Már 12.-ben szenvedtem a tanulással. Részegen meg mindenki csinál hülyeségeket. Bennem is van egy-két rossz emlék, de ezek idővel elhalványulnak majd, és nem is számít semmit az egész. Sokkal kevesebben emlékeznek rá, és ítélnek meg miatta az ismeretségi körömben, mint amire én gondoltam. Valahogy az ilyen dolgok hozzá tartoznak az ember életéhez, viszont az a lényeg, hogy utána is tudunk-e emelt fővel talpra állni. Senki sem hibátlan, ezt sose felejtsd el, kérdező!